Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 2. szám - Konszernjogi kérdések

88 menően érintik a külföldi vállalatokat magyarországi konszernvállalataik s a magyarországi konszernvállalatokat külföldi konszervállalataik vezetése tekintetében. Csupán két jogszabályra hívom fel a figyelmet. Az egyik az, amely minden 250.000 pengőt meghaladó saját tőkéjű részvénytársaságnál, szövetkezetnél és mérlegének közzétételére kötelezett korlátolt felelősségű társaságnál az illetékes miniszter jóváhagyásához köti a vezetőállások betöltését, a másik pedig az értékpapírforgalom korlátozására vonatkozó jogszabály, amely a részvénypakettek megszerzését pénzügyminiszteri engedélyhez kötötte. Ez a két pont az, amely a konszert a legmélyebben érinti. A jogi irodalom a konszern keletkezésénél megkülönbözteti ugyan a dologi jogi és kötelmi jogi keletkezési módot, de a gyakorlatban az esetek túlnyomó részében a részvénybirtok segítségével fejti ki az uralkodó vállalat befolyását a konszernvállalat fölött. Csak kevés esetben fordul elő az, például a szabadalmak kihasználására alakult vállalatok esetében, vagy a biztosítóvállalatoknál a viszontbiztosítási szerződésekkel kapcsolatban, hogy teljesen önként alávesse magát valamely vállalat egy másik vállalat irányításának. A konszernvállalat irányítását pedig az előbb említett rendelet érinti súlyosan a vezetőállások betöltésével kapcsolatban. Mind e rendelkezések érthetők és szükségesek a jelenlegi háborúra való tekintettel. Nem tudhatjuk azonban, hogy a normális viszonyok helyreállta után e rendelkezések mennyiben lesznek még szükségesek a gazdasági élet követelményei szempontjából. Ezért a jelenleg érvényben lévő jogszabályoktól elvonatkoztatva kell vizsgálnunk azt, hogy a jövőben a konszernnel kapcsolatban milyen jogi szabályozást látnánk indokoltnak. Ha ezt nézzük, azt kell szem előtt tartanunk, hogy, mint láttuk, nem a konszern definíciója, vagy a gazdasági és jogi irodalomban általában kialakult fogalom szerinti konszern mindenáron való szabályozása a cél, hanem a konszernt egyedül abból a szempontból kell szabályozni, hogy valamely vállalat egy másik vállalat felett döntő befolyását nem a vállalat, hanem elsősorban a saját idegen céljai érdekében gyakorolja. Ebben az esetben is csupán az szorul szabályozásra, ha a befolyás gyakorlása a konszernvállalat kárára, vagy pedig a közérdek kárára történik. Mindenekelőtt arról kell gondoskodni, hogy az állam vagy a közgazdaság szempontjából elsőrendű fontossággal bíró vállalatok fölötti döntő befolyás ne kerülhessen olyan külföldi kézbe, amely a magyar államra vagy a magyar közgazdaságra nézve aggályos volna. Szükséges lenne tehát a háború utáni időben is megfelelő ellenőrzést kifejteni az állam, illetve a közgazdaság szempontjából elsőrendű fontosságú vállalatok részvénytöbbségének átruházása tekintetében. Minthogy a rész-