Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 2. szám - Konszernjogi kérdések

SÍ tikus törekvéseivel szemben a közvélemény lép fel a közérdek védelmében. A társadalmi együttélésben a közös szükségletek az egymással szembekerülő egyéni érdekek felett azok súrlódásából kitermelik a jogi és erkölcsi tételekben lecsapódó közvéleményt, amely felsőbb parancsként érvényesül minden magánérdekkel szemben. Bármely kor és bármely társadalom gazdasági versenyét vizsgáljuk is, a versenyben résztvevő erők szabad érvényesülésének mindenkor és mindenütt szükségszerűen gátat szab a közérdek, vagyis az a koronként és társadalmonként változó tartalommal kialakuló valami, ami az illető kor és társadalom jogi és erkölcsi közfelfogásában megállapítja a játékszabályokat: a gazdasági verseny korlátait. Ez napjainkban a gazdasági élet állami irányítását célzó törekvésekben és a kényszerkartellek állami alapításában nyilvánul meg. Az is elképzelhető, hogy a céljaikat egymással összeegyeztetni tudó, vagy összeegyeztetni kényszerülő egyedek szövetségre lépnek egymással, hogy így tömörülve egyrészt saját érdekeiket megvédjék a többiek monopolisztikus törekvésével szemben, másrészt azok ellenállását leküzdve saíát s^m^kra szerezhessék meg a piac feletti döntő befolyást. Így aJl elő a kartell. Az is elképzelhető, hogy a gazdaság különböző egyedei között egy oly erős kapacitású van, amely egymagában legyőzi az összes többi egyedek «flentétes törekvéseit és megszerzi a piac fölötti döntő befolyápt. Így keletkezik a tröszt. Mi most már a koffiszern? Tulajdonképpen nem más, mint az előbb vázolt folyamatban egy állomás a tröszt felé. Az erős kapacitású vállalat gyengébb kapacitású vállalatok felett a hatalmat megszerezve, vagy hatalmát új vállalatok alapításával kiterjesztve törekszik lényegének teljes kifejtése, vagyis potenciális végcélként a piac feletti uralom megszerzése felé és ezen útja közben abban a pillanatban fényképeztük le, amikor hatalmi pozíciója nem érte még el azt a fokot, amelyen monopolisztikus helyzetét immár megteremtvén, csupán a többi vállalatok versenytörekvéseinek visszaszorítására kell gondolnia. Ebből nyilvánvaló, hogy, mint már mondottam, nem lehet a konszernt azon az alapon szembeállítani a kartellel és a tröszttel, hogy míg ezek a piac feletti monopólium megszerzésére és megtartására irányulnak, addig a konszern nem erre irányul, hanem csupán több vállalatnak gazdasági célból való összefogására. Ismétlem, a gazdasági verseny minden egyedének törekvése szükségszerűen a piacon minél nagyobb befolyás elnyerésére irányul, tehát szükségszerűen erre kell irányulnia a konszernben tömörült vállalatok törekvéseinek is. Ezt a gyakorlati életben közvetlenül is láthatjuk az úgynevezett horizontális konszernnél, vagyis az azonos munkakörű vállalatok közös vezetésénél, amelynek nyilvánvaló célja a piac G