Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 2. szám - Konszernjogi kérdések

78 Konszernjogi kérdések* Mióta a világ politikai és gazdasági egyensúlyát 1914-ben a háború kitörésével elvesztette, a kereskedelmi társaságok tömörülésének kérdése egyre jobban a politikai és gazdasági érdeklődés előterébe lépett. A közvélemény a korábbi felfogással szakítva, immár nem ellenséget látott a vállalatok tömörülésében, hanem olyan, a gazdasági életre nézve elsőrendű fontossággal bíró tényezőt, amelytől nemcsak az elismerést nem szabad megtagadni, hanem azt a termelés és fogyasztás nagy problémáinak megoldása érdekében nélkülözni sem lehet. Már az 1914. évi világháborút megelőző években láthattuk a magyar bírói gyakorlatban azt a változást, amely a kartellszerződések érvényességének kérdésében oda vezetett, hogy a korábbi elutasító felfogással szemben érvényesnek nyilvánította az oly kartellszerződést, amely a közgazdaság érdekeit szolgálja. Az első világháború alatt a termelés fokozása és a termelt javak racionális elosztása tette szükségessé a vállalati tömörülések elősegítését, a háború befejezte után pedig a békegazdálkodásra való átmenetben, majd az 1929. évben kezdődő világkrízisben, most pedig az újabb világháborúban jutott egyre fontosabb szerep a termelés és fogyasztás szabályozásánál a vállalati tömörüléseknek. A jelenlegi háborús gazdálkodás és a békegazdálkodásra való áttérés beláthatatlan nehézségeinek megoldására pedig gondolni sem lehet a kartellek, trösztök és konszernek közreműködése nélkül. Amikor tehát a konszern jogi szabályozásával foglalkozunk, akkor abból a világ politikai és gazdasági közvéleményében általánosan kialakult szempontból indulunk ki, hogy a konszern, épúgy mint a vállalati tömörüléseknek minden más módja, a gazdasági életben rendkívül értékes és nélkülözhetetlen szerepet játszik, annak egészséges életfeltételeit minden tekintetben elő kell segíteni és csak arra kell ügyelnünk, hogy kinövéseit lenyesegessük. Hogy a vállalati tömörülések természetes és szükséges voltát nemcsak a kapitalista gazdasági rendszer ismeri el, azt mi sem mutatja jobban, mint az, hogy a vállalati tömörülések legalaposabb szervezettségüket a német nemzetiszocialista gazdasági rendszerben érték el. Elég e tekintetben a Hermann Göring-konszernre utalnunk, amely szervezetével bármely konszernnek mintául szolgálhatna. A vállalati tömörülések fogalma és azok alfajai annyira átmentek a köztudatba, hogy szinte fölöslegesnek látszik e tekintetben minden közelebbi magyarázat. Csodálatos módon azonban a gazdasági és jogi irodalomban még mindig nem ala* A Magyar Jogászegylet felkérésére az időszerű jogi problémák megvitatása céljából rendezendő Magyar Jogászgyülésre kitűzött egyik kérdésre kidolgozott vélemény.