Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 2. szám - Konszernjogi kérdések

79 kult ki teljesen egyöntetű felfogás abban a tekintetben, hogy mit kell kartell, konszern vagy tröszt alatt érteni. Nagy általánosságban az irodalom kartell alatt gazdaságilag és jogilag teljesen önálló vállalatok szerződési összefogását érti a piac feletti döntő befolyás megszerzésére. Konszern alatt viszont jogilag önálló vállalatoknak gazdasági célból közös vezetés alá helyezését érti a nélkül, hogy ez a piac döntő befolyásolására irányuljon. Végül tröszt alatt jogilag önálló vállalatoknak a piac döntő befolyásolása céljából közös vezetés alá helyezését érti, vagyis a tröszt e felfogás szerint tulajdonképpen a kartellt és a konszernt egyesíti magában. E szerint tehát a kartellel és a tröszttel, mint monopolisztikus törekvésű alakulatokkal szemben a konszernt az különböztetné meg, hogy az nem irányul a piac monopolizálására. Ezenkívül a kartelltől még abban is különböznék a konszern, hogy míg a kartell az abban tömörült vállalatok gazdasági önállóságát nem érinti, addig a konszern a bennefoglalt vállalatok közös vezetés alá helyezve, azok gazdasági önállóságát részben vagy egészen megszünteti. Ez a felfogás nyilván helytelen. Hogy a kartellnél mily kevéssé lehet az érdekelt vállalatok saját jószántából, független akaratelhatározásából eredő szövetkezéséről s az egyes vállalatok gazdasági önállóságának érintetlenül maradásáról beszélni, azt tudja mindenki, aki ismeri azokat az élethalálharcokat., amelyek egy-egy kartell kialakulásához fűződtek. Aligha lehet tehát azt állítani, hogy a kartell az összes érdekelt vállalatok szabad akaratelhatározásából születik meg, vagy hogy a kartell nem érinti az egyes vállalatok gazdasági önállóságát. Nem beszélek azokról az esetekről, amelyekben a kartell épp annak eredményeként jöhet létre, hogy egyes vállalatok gazdasági függetlenségüket többé-kevésbbé elveszítik és a kartellbe való belépésre kényszerülnek. De ezenkívül ha a kartellszerződés szabályozza a nyersanyagbeszerzést, ha felosztja a vállalatok területi működését, ha szabályozza a munkabéreket és egyéb termelési költségeket, ha megállapítja az eladási árat és ha közös szerv útján bonyolítja le az eladást, akkor felmerül a kérdés, hogy lehet-e ily esetben még az egyes vállalatok gazdasági önállóságáról beszélni. De ugyancsak helytelen az az álláspont is, amely egyrészt a kartell és a tröszt, másrészt a konszern közti különbséget abban látja, hogy ez utóbbi nem törekednék a piac monopolizálására. Ennek helytelen volta világosan kitűnik, ha minden vállalati tömörülés közös rugóját kutatjuk. Ezt Liefmann az üzleti haszon emelése iránti törekvésben látja. De ha tovább megyünk kutatásunkkal, ahhoz a metafizikai őstényhez jutunk, amely minden szubsztanciát a benne elhelyezett, azt mintegy motorként hajtó és fölötte ellenállhatatlanul uralkodó törekvés