Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 2. szám - A háborús jogalkotás és a váltóköveteléssel kapcsolatos jogviszonyok szabályozása

68 A háborúnak általános, mindenkire nézve érvényesülő kihatásai (különféle gazdaságpolitikai intézkedések, váltói moratóriumok stb.) az egész ország területét, vagy annak egy részét érinthetik. Utóbbi eset akkor következett be, amidőn ezek a területek hadszintérré váltak, amint az az előző világháborúban történt, vagy — miként az elmúlt években örvendetesen tapasztaltuk — a visszatérés folytán az anyaországba kebeleztettek be. A beavatkozás másik iránya — mint fentebb jeleztük — a katonai szolgálatot teljesítők részére állapít meg kivételes jogi helyzetet. Ha a váltójog szempontjából vizsgáljuk a háborús jogpolitikát, azt látjuk, hogy ez a jogpolitika beavatkozó jogpolitika és hogy a beavatkozás részben az adós, részben pedig a hitelező védelme okából történik. A moratórium-rendeletek ugyanis a teljesítési határidő kitolásával a váltóadós érdekét szolgálják. Viszont a váltó fizetés végetti bemutatásának, vagy a megszabott határidőn belül óvás felvételének elengedését biztosító jogszabályok a váltóhitelezőnek a váltó alapján indítható visszkereseti jogait védik. Személyi érdekvédelmet a háborús jogpolitika a fenti általános rendelkezésektől eltérően csak akkor tesz magáévá, ha azt a háborús honvédelmi szolgálat indokolja, mert adott esetben éppen ez a szolgálat akadályozza meg az illetőt a váltón alapuló cselekmények teljesítésében. A váltótörvény alapján előírt kötelezettségek alól a váltón alapuló jogok fenntartása érdekében feloldó rendelkezésre van tehát szükség, vagy éppenséggel arra, hogy a honvédelmi szolgálatot teljesítőkkel szemben olyan, magánjogi érdekeiket védő intézkedések lépjenek életbe, melyek mindazonáltal a hitelező és általában az egész a nemzetgazdaság érdekeivel is összhangban állanak. in. A fentebb említett kétirányú beavatkozás szükségessége az első világháborúban is felmerült. Annak idején ugyan nem volt olyan átfogó és a honvédelem érdekeit védő, az egész gazdasági élet területére kiterjeszkedő rendelkezés, mint azt a mostani H. T. lehetővé teszi. Az említett kétirányú jogi rendelkezést lehetővé tevő törvényes felhatalmazást egyfelől a háború esetére szóló kivételes intézkedések tekintetében hozott 1912: LXIII. tc. 16. §-a,4 másfelől az 1914 :L. tc. 14. §-a biztosította.5 * „A minisztérium a magánjogi követelések érvényesítése tekintetében, — ideértve a váltókövetelések érvényesítését is — továbbá a polgári peres és nem peres eljárás és általában a polgári igazságszolgáltatás, végül a jegybank ügyvitele tekintetében rendkívüli intézkedéseket tehet és evégből a fennálló törvényektől eltérő rendelkezéseket is állapíthat meg." s „Az 1912:LXIII. tc. 16. §-ában foglalt felhatalmazás kiterjed a magánjogi jogviszonyoknak a háború következtében szükségessé vált rendezésére, valamint azoknak az átmeneti szabályoknak megállapítására Is, amelyek a kivételes hatalom alapján tett intézkedések hatályon kívül helyezésével kapcsolatban szükségesek."