Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 2. szám - A háborús jogalkotás és a váltóköveteléssel kapcsolatos jogviszonyok szabályozása

TANULMÁNYOK A háborús jogalkotás és a váltóköveteléssel kapcsolatos jogviszonyok szabályozása I. A váltójogot a tudomány szakjognak mondja. Ez azt jelenti, hogy a váltóval kapcsolatos kötelmi jogviszonyok az általános és mindenkit egyformán érintő köztörvényi kötelmi jogviszonyoktól eltérő szabályozást kívánnak meg. A váltójognak ez a szakjellege azt jus speciale-vá teszi, a köztörvényi joggal szemben, melyet ilyformán a jus generálé elnevezéssel illetnek. A két joganyagnak ebből a kapcsolatából önként következik, hogy ha a váltójogra, mint szakjogra vonatkozó háborús jogalkotásról kívánunk számot adni, előzetesen, legalább főbb vonásokban, a köztörvényi jogot érintő háborús jogalkotásról kell megemlékeznünk. A filius ante patrem tárgyalás nem szolgálná az igazi célt. A kérdés általános szemlélete viszont elősegíti az abból fakadó részprobléma tisztánlátását. Mindkét irányú: a generális és speciális jogalkotás terén bizonyos mérvű tapasztalatok már az első világháború okozta rendkívüli helyzetből is adódnak. Annyi bizonyos, hogy a mostani háborús helytállás olyan feladat, amely nemcsak a harcoló csapatok, hanem az egész nemzet nagy és egységes erőfeszítését kívánja meg. A háború ennélfogva olyan kivételes helyzetet teremt, amely az államtól az egész nemzet felkészültségének állandó készenlétszerű biztosítása végett nagyszabású organizációs feladatok tervszerű megoldását követeli meg. Ezek oly műveletek, melyek a jog segítő, rendező ereje nélkül nem mehetnek végbe. így jön létre a nemzeti élet minden vonalán háborús jogalkotás. így volt ez az első és így van ez a mostani világháborúban is. Lényegében a két háborúval kapcsolatos jogalkotás anyagában nincs sok eltérés. Amíg azonban az első világháborúban a jogalkotás az akkori hadviselés jellegének megfelelően, különféle törvényi felhatalmazások alapján a szükségleteknek megfelelő különféle kérdésekre terjeszkedett ki, addig a mostani világháborúban részben az első világháború tapasztalatai, részben a hadviselés jellegének megváltozása, arra késztették a kormányzatot, hogy a nemzet honvédelmi felkészültségét egy centrális, az egész nemzet minden erőforrására kiterjedő igénybevételi lehetőséget nyújtó jogalkotással, a honvédelmi törvénnyel (1939:11. tc. H. T.) biztosítsa. Az e törvényben nyert felhatalmazás oly széleskörű és a nemzeti élet legkülönbözőbb területeire kiterjedő, hogy ez alapon az egész nemzeti életet átfogó és szervező jogalkotás a maga összeségében az a komplexum, amelyet szorosan vett háborús joganyagnak nevezhetünk. A H. T.-nek az a célja, mely a nemzeti erő fokozására és az ország biztonságának szilárdítására irányul, a háborúval 5