Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 1. szám - Dr. Telman Sándor kir. közjegyző Örökösödési eljárás című könyve

60 Amidőn a munkát gondosan áttanulmányozván a szerző irányában elismerésünket nyilvánítjuk, nem hallgatjuk el néhány — nem a munkával, hanem örökösödési eljárásunkkal kapcsolatban felötlő megjegyzésünket. Az örökösödési eljárás — bár az eredeti, 1894. évi törvény szerinti eljáráson javított is az 1927. évi novella — még mindig tartalmaz nem egy felesleges, a gyakorlatba át nem is ment rendelkezést, továbbá — s ez a nagyobb baj — nem egy helytelen rendelkezést. Grosschmid már évtizedekkel ezelőtt rámutatott (Magánjogi Dolgozatok I. k. 176. s köv. o.) örökösödési eljárásunk ,,minden igazsággal ellenkező, hamis alapjai"-ra, ragyogó példákkal bizonyította be, mennyire ,,a levegőben lóg" az örökösödési eljárásban nem kis jelentőségre emelt birtok, birtokban lévő, birtokban nem lévő fél fogalma, „minden igazsággal" ellenkezik a perreutasítás kérdésében törvényünkben megállapított rangsorozat, mely teljességgel hamis mederbe tereli az örökösödési vitás ügyeket, mely „mederben lehetetlen, hogy az örökösödési vita rendben folyjon". — S úgy véljük, hogy ha ennek folytán ez irányban a hosszú évtizedek alatt nagyobb baj, főleg nagyobb számú baj nem észleltetett, az nyilván csak a hagyatéki ügyeket intéző s hivatása magaslatán álló közjegyzői kar érdeme, mely kötelességét híven teljesíti az irányban, hogy az eljárás során lehetőleg egyességet hozzon létre, minek tulajdonítható, hogy aránylag igen csekély 3sámban történik perreutasítás. Hiba, hogy bármily, alappal nyilvánvalóan nem bíró öröklési igény az öe. 92. §-a szerint csak a peressé vált hagyaték biztosítását zárja ki, de maga a perreutasítás nern mellőzhető. Egy időben a rendszerint zsarolási tendenciával érvényesített, nyilvánvalóan alaptalan öröklési igényeknek, sőt még a semmivel sem valószínűsített Öröklési igényeknek a törvény rendes útjára utasításával történtek kezdeményezések az ily manőverek megakadályozására, így a bpesti közp. kir. jb. Pk. 190.678/72/1919., mikor egyszerűen állíttatott a köztiszteletben állott örökhagyó végrendelkezéskori alkoholmérgezése, a végrendeleti örökös érdemetlensége, öröklőképtelensége, — Pk. IV. 195.661/6/1919., Pk. IV. 196.899/9/1918., mikor az ági öröklési igénnyel fellépő oldalrokon csak állította, de mivel sem valószínűsítette igényét; ezek a kezdeményezések azonban a fennálló örökösödési eljárás szerint, mely csak a végintézkedésre alaptalanul hivatkozó vagy családi kapcsolatát igazolni nem tudó igénylő kizárására nyújt lehetőséget (57. § ut. bek.) s viszont a már hivatkozott 92. § szerint — a contrario következtetve — a „teljesen valószínűtlen" igény tekintetében is lehet perreutasítás — csak kísérletek maradhattak. El tudjuk továbbá képzelni az örökösödési eljárás terén a további egyszerűsítést, gyorsítást, felesleges gyámkodások kiküszöbölését, sőt a közhitelű tanúsítás e nemének — hisz, mint mondottuk, az átadó végzés (örökösödési bizonyítvány) sem más — egészben a közhitelű tanúsítások bevált szervére való rábízását.