Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 1. szám - Az iparjogosítványok kiadásának háborús rendje

•i ség, személyi és anyagi megbízhatóság) függött; a feltételek megléte jogot biztosított az ipari pályára lépésre (pályaválasztási szabadság) és a megfelelő ipar jogosítvány elnyerésére; csak kivételesen egyes engedélyhez kötött iparoknál jöhettek ügyelembe a folyamodó személyén kívül eső körülmények (hogy a megállapított létszám be van-e töltve, vagy az új vállalatra szükség van-e). Ez a kivétel ma általánossá lett és ma minden iparjogosítvány kiadásánál a személyi feltételek mellett döntő szempont gyanánt szerepel, hogy a jogosítvány kiadása a mai kivételes gazdasági viszonyok között közérdekből kívánatos-e. Ezzel az ipari pálya választásának a szabadsága tulajdonkép megszűnt, az iparűzés személyi feltételei többé nem biztosítanak jogot az iparjogosítvány elnyerésére. Az egyéni jogok háttérbe szorításával ezen a területen is uralkodóvá lett a közérdek szempontja. Az iparűzési feltételek ezen eltolódása természetesen a hatósági jogkör rendkívüli megnövekedését vonta maga után. Ha az iparjogosítványok kiadásánál nemcsak a személyi feltételek az irányadók, hanem döntő a közérdek szempontja, akkor tulajdonképpen a hatóság majdnem korlátlanul szabad döntésére tartozik, hogy a folyamodó kap-e iparjogosítványt, mert hiszen a közérdekűség bírája csak a hatóság lehet. így alakult ki az az álláspont, amelyet a közvélemény a kinevezett iparosok és kereskedők megjelöléssel jellemez. A 78.000/1923. K. M. sz. rendelet 97. §-a a hatósági önkény kizárására legalább azt a rendelkezést tartalmazta, hogy amennyiben az új iparengedély kiadását a hatóság a zárt szám betöltése vagy a szükséglet hiánya miatt tagadta meg, egy éven belül új iparengedélyt csak valamely üzlet megszűnése esetében lehet kiadni és ilyenkor a korábban folyamodót előnyben kell részesíteni; ilyen korlátozás az új rendben természetesen nincsen, minthogy a közérdeket nem lehet formai korlátoktól függővé tenni. Ilyen körülmények között azonban az iparigazolvány és iparengedély között tett megkülönböztetés tulajdonképpen elvesztette gyakorlati jelentőségét; hiszen az ipar jogosítvány ma már sohasem csak tanúsítása az iparűzés személyi feltételeinek (normatív rendszer), hanem mindig egyúttal a közérdeket is mérlegelő hatósági elhatározás, amely a törvényszerűségi szempontok mellett célszerűségi szempontokat is figyelembe véve kifejezetten engedélyezi az új vállalatot. Ma tehát lényegileg minden ipar és kereskedés enqedélyhez kötötté vált; hiszen minden iparra irányadó lett az 1922 :XII. tc. 1. §-ának az a meghatározása, hogy engedélyhez kötött ipar az olyan ipar, amelynek gyakorlása közszempontokból külön feltételek gyakorlásához kötött engedély elnyerésétől függ. De a képesítéshez kötött és képesítéshez nem kötött iparok között tett megkülönböztetés jelentősége is jórészt megcsökkent A szakképzettség megléte ugyan csak a képesítéshez kö-