Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 1. szám - Új rendelet a zálogleveles kölcsönök visszafizetéséről

37 egyöntetűnek mondható bírói gyakorlatban, amely aranyzáradékkal vagy más kifejezett értékzáradékkal nem bíró valutatartozások átszámítása esetében is a leértékelés előtti (ügylet keletkezésekori) árfolyamot alkalmazza. (Igaz ugyan, hogy a bírói gyakorlat hallgatólagos értékállandósági megállapodás fennforgását is vélelmezi.) — Hogy azonban az alkalmazott árfolyamot esetenként ne kelljen vizsgálni, a R. a pénzügyminisztert hatalmazza fel arra, hogy az említett árfolyamok figyelembevételével átlagár folyamokat állapítson meg és tegyen közzé hirdetményben. Ezeken az árfolyamokon számolják el tehát a tőkehátralékot a R. alapján történő visszafizetésnél, valamint vagyonnak és vagyontömegnek bírói felosztásánál. (A kamatok és egyéb járulékok árfolyamát nem érinti a R.! Aranydollár-tartozásoknál tehát a folyó kamatok és egyéb járulékok letétele továbbra is a 7600/1933. M. E. sz. r. alapján, tehát a napi árfolyamon történik.) Ugyanezeken az árfolyamokont kell beváltani a soronkívül felmondott, vagy kisorsolt zálogleveleket is. (Az árfolyamok közzététele a rendelet megjelenésével egyidejűleg meg is történt.) A bevezetőleg említett rendeletek alapján különbözetként még ezidőszerint is bírói letétben tartott összegeket a hitelező kérelmére a részére sorozott összeg erejéig ki kell fizetni, éspedig tekintet nélkül a pénzügyminiszter részéről megállapított átlagárfolyamra. — A telekadóssággal terhelt ingatlan tulajdonosa pedig azt a hitelezőt, akinek követelésére tekintettel a telekadósságot bejegyezték, 1944 október 31-ig végrehajtás terhe alatt köteles kielégíteni. A búzaértékre szóló államadóssági kötvények kibocsátásával kapcsolatos a R.-nek az a rendelkezése, hogy a felmondott vagy kisorsolt záloglevél tulajdonosa a beváltási összegnek készpénzben történő kifizetése helyett a pénzintézettől — a felmondástól ill. sorsolástól számított 6 hónap alatt — ily búzakötvényeknek a kibocsátási árfolyamon történő kiszolgáltatását kívánhatja. — Ez a rendelkezés kárpótlást nyújt azért, mert a R. megfosztja a kisorsolt vagy felmondott záloglevél belföldi birtokosát attól a jogtól, hogy az effektív valutában, ill. aranyban való teljesítéshez ragaszkodhassék. (Eddigi devizajogi szabályaink az effektivitást kikötő hitelezők jogait — a korlátozó rendeletek hatályán túli időre — nem érintették.) A R., miként említettük, a külföldi záloglevélbirtokosok jogait nem érinti, viszont módot akar adni nekik is arra, hogy kívánságukra az ő zálogleveleik is felmondás, ill. sorsolás alá kerülhessenek. Ehhez azonban — a fennálló devizajogi korlátozásokra figyelemmel — a Nemzeti Bank engedélye szükséges. A fentiekben ismertetett R. gazdasági jelentősége nyilván nagy, hiszen a gazdák újabb jelentős összegű tehertől mente-