Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 1. szám - Újabb napibérosztályok a társadalombiztosításban.A volt csehszlovák és román öregségi stb. biztosításban szerzett jogok leszámítása

38 sithetik ingatlanukat, a kibocsátó pénzintézetek pedig megfelelő összegű valutatartozástól szabadulnak. Tisztán jogi szempontból a R. érdekességeit a hivatalos árfolyamtól való eltérésben, az aranyzáradéknak a dollárra szóló tartozások tőkehátralékának visszafizetésénél és bírói felosztásánál, ÜL a bírói letétben őrzött árfolyamkülönbözet kiutalásánál történő honorálásában, továbbá az eddig feltétlenül elismert effektivitás! kikötés érvényességének csorbításában és ezzel kapcsolatban a belföldi és külföldi hitelezők (záloglevélbirtokosok) között a belföldiek hátrányára érvényesülő diszkriminációban látjuk. (Me) Üjabb napibérosztályok a társadalombiztosításban. A volt csehszlovák és román öregségi stb. biztosításban szerzett jogok leszámítása. I. A 271.500/1943. B. M. számú rendelet (Bp. K. 1943. dec. 12.) a betegségi kötelező biztosításban az ipari munkavállalókra vonatkozó (1—12. jelzésű) napibérosztályok számát 19^8 november 29-i hatállyal olyképpen emelte fel, hogy a 12. napibérosztályra irányadó alsó napibérhatár további 80—80 filléres emelésével újabb négy — 13—16. jelzésű — napibérosztályt létesített. Ennek következtében azok az ipari munkavállalók, akik eddig a 12. napibérosztályba tartoztak, 1943 november 29-től öt (12—16.) napibérosztály között oszlanak meg. Egyidejűleg a rendelet az 1. napibérosztályt — átmeneti hatállyal — megszüntette és az ide sorolt ipari munkavállalókat a 2. napibérosztályba sorozta. Végeredményben tehát az ipari betegségi bérosztályok száma 12-ről 15-re (2—16.) emelkedett. A rendelet továbbá hatályon kívül helyezte a 263.900/1942. B. M. számú rendelet 3. § (2) bekezdésének azt a rendelkezését, amely szerint a magánalkalmazottak betegségi kötelező biztosítására irányadó (A—M jelzésű) napibérosztályok közül a két legmagasabbat (L és M) csak a javadalmazási határ alá nem eső vállalati segédalkalmazottakra lehetett alkalmazni, mig a javadalmazási határ alá eső magánalkalmazottak havi 500 pengőt meghaladó javadalmazással is a K napibérosztályba tartoztak. E korábbi rendelkezés hatályon kívül helyezése folytán 1943 november 29-től a javadalmazási határ (ezidőszerint havi 600 pengő) alá eső azokat a magánalkalmazottakat, akiknek javadalmazása a havi 500 pengőt meghaladja, az L, illetőleg az M napibérosztályba kell sorozni. Ennek következtében azok a javadalmazási határ alá eső magánalkalmazottak, akik a javadalmazási határnak 1943 július 1-től történt felemelése folytán váltak betegségi biztosításra kötelezettekké.