Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)
1944 / 1. szám - Új rendelet a zálogleveles kölcsönök visszafizetéséről
36 ajánlott levélben bejelenti. A pénzintézet a visszafizetésre vonatkozó nyilatkozatát 1944 február 29-ig ugyancsak ajánlott levélben közli az adóssal. Ha a közlés szerint törlesztés lehetősége fennáll, az adóst a fizetéshez ldkk április 30-ig illeti feltétlen jog, azután a pénzintézet a fizetést elfogadni nem köteles. Ha a visszafizetésre bejelentett összeg (hozzászámítva a záloglevelekben 1944 január 31-ig eszközölt fizetéseket is) meghaladja azt a fentemlített keretet, amelyen belül a visszafizetési tilalom, ill. korlátozás felfüggesztetett, akkor a pénzintézet dönt, hogy mely adós visszafizetését fogadja el, de a sorrend megállapításánál szemelőtt kell tartania, hogy lehetőleg a kisebb vagyonú adósok kisebb tartozásai és azok a tartozások kerüljenek visszafizetésre, amelyeknek visszafizetése örökségi osztályegyesség, családjogi viszonyok rendezése, vagy az adósnak méltánylást érdemlő más fontos vagyoni érdeke szempontjából indokolt. A pénzintézet a visszafizetésre vonatkozó ajánlatot részben is elfogadhatja, ill. visszautasíthatja, ami módot ad arra, hogy a keretnél nagyobb összegben jelentkező visszafizetési igény esetén az igények aránylagosan vétessenek figyelembe. A visszafizetések elfogadásának a tervezetét különben a pénzügyminiszter felülvizsgálja. Minthogy a záloglevelekre vonatkozó törvényes rendelkezések szerint a kibocsátó adósnak az alapul szolgáló kölcsönállomány csökkenése esetén zálogleveleit megfelelő arányban a forgalomból vissza kell vonnia, módosítani kellett a 6900— 1931. M. E. sz. rendelet 1. §-ában foglalt, a soronkívüli felmondásra, ill. kisorsolásra vonatkozó tilalmat is. Minthogy azonban a külföldiek jogait a R. érinteni nem akarta, az említett tilalmat csak a belföldi tulajdonban lévő (nosztrifikált) záloglevelekre vonatkozóan függeszti fel, de ezt is csak olyan mértékben, amily mértékben azokat a pénzintézetnek — a fedezetül szolgáló kölcsönállomány csökkenése miatt — a forgalomból be kell vonnia. Ami a kibocsátás alapjául szolgáló kölcsönöknek a R. értelmében történő visszafizetésénél alkalmazandó árfolyam kérdését illeti, a R. az ugyané kölcsönök folyósításakor kifizetésre került pengőösszegek kiszámításánál alapulvett árfolyamokból indul ki. Minthogy a szóbanforgó kölcsönök folyósítása kivétel nélkül a külföldi valuták (dollár, font, sv. frank) leértékelése előtt történt, a R. szerinti árfolyam végeredményben az aranyparitásnak megfelelő, illetőleg a leértékelés előtti árfolyamokat jelenti. Ezen az árfolyamon történik tehát a visszafizetés értékállandósági záradékkal nem bíró tartozásoknál is. Itt tehát az az elv jut kifejezésre, hogy az adós — tőkében — ugyanazt a pengőösszeget adja vissza, amelyet kézhez vett. Ugyanez a gondolat többször megnyilvánul abban a ma már