Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 5. szám - A svájci utazói törvény. 2. [r.]

280 kiadni mindent, amit a szolgálati viszony tartamára a másiktól vagy annak számlájára harmadik személytől kapott. (2. bek.) Az utazó köteles visszaszolgáltatni a mintákat, modelleket, árjegyzékeket, vevőlistákat, vasúti jegyeket és más úti igazolványokat, köteles továbbá visszafizetni a munkaadó által nyújtott azokat a fizetési, jutalék- és költségelőleg maradványokat, amelyek a munkaadónak az elszámoláskor jelentkező tartozását meghaladják. (1. bek.)97 Amennyiben az utazó óvadékot helyezett el főnökénél, az köteles ezt ugyanakkor visszaszolgáltatni; ha azonban valamilyen követelése van az utazóval szemben, úgy jogában áll az óvadékot vagy annak megfelelő részét a végleges elszámolás és kiegyenlítés megtörténtéig visszatartani, illetve, ha az utazó kívánja, bírói letétbe helyezni. (3. bek.) A T. 19. §-a taxatíve felsorolja azokat a rendelkezéseket, amelyek kogens természetűek, vagyis amelyekkel ellenkező megállapodások semmisek.98 A T. 20. §-a határozza meg az életbelépés idejét, illetve annak megállapítását a Szövetségi Tanácsra bízza. Kimondja egyben, hogy az életbelépést követő egy évi átmeneti idő alatt a hatályban lévő szerződések ennek a T.-nek rendelkezései szerint módosítandók, míg az egy év letelte után már a jelen törvénynek kell alkalmazást nyernie az összes utazói jogviszonyokra.99 Tagadhatatlan, hogy a svájci utazói T.-ben szigorúan előírt és kötelező fixfizetés, delcredere tilalom és költségmegtérítés hatalmas lépést jelent az utazói szakma évtizedes kívánságainak megvalósulása felé. Azonban hazánknak sincs restelni valója ezen a téren, mert jó néhány törvényünk, bírói gyakorlatunk és jogirodalmunk nemcsak elérte, de egy és más tekintetben túl is szárnyalta a svájci T. szociális vívmányait.100 97 Érintetlenül marad az utazónak netaláni visszatartási joga a T. 15. §-ában meghatározott keretek között, amit fentebb a T. 15. §-a kapcsán ismertettünk. Természetesen csak akkor, ha azok az utazóra nézve hátrányosak. 99 A Szövetségi Tanács a T.-t 1942. január 1-i hatállyal léptette életbe, az egyévi átmeneti idö tehát 1942. december 31-én lejárt; minélfogva 1943. január elsejétől kezdve a T. kogens rendelkezései a régebbi szerződésekre is automatikusan kiterjednek. Ezen a napon ugyancsak hatályát vesztette az utazókra vonatkozólag a Szövetségi Tanácsnak 1931. július 7-én kelt határozatával előírt normál munkaszerződése is. Lásd Meister id. c. 102. old. 100 Lásd ezeket rendszeresen feldolgozva a Dezsö-féle Tervezet 12. (fizetéses szabadság), 13. (betegségi és öregségi biztosítás), 14. (betegség), 15. (felmondás), 16. (felbontás), 17. (végkielégítés) és 18. (halál) §-aiban. Dr. Dezső Gyula, c. egyetemi ny. r. tanár