Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 5. szám - Az európai jogtudomány mai helyzete

263 A tételes írott jog és annak a jogtudomány által való feldolgozása közötti viszony ősrégi, külön probléma. Ismeretes, hogy a nagy kodifikátorok elvileg nem voltak barátai munkáik tudományos feldolgozásának. Munkáikat világosaknak és érthetőknek tartották, s azoknak egy önálló tudomány által elvégzett interpretációjából csak a bizalmatlanság feléjük áradását érezték ki. Mind Justinianus Corpus Iurisa, mind pedig az 1794. évi Preussisches Allgemeines Landrecht — amelyet még Nagy Frigyes kezdeményezett — több-kevesebb udvariassággal kikéri magának a jogtudósok interpretáló munkáját. Ez azonban problémánknak még csak első, ártalmatlan szakasza. Mind a Corpus Iuris, mind pedig az 1794. évi Preussisches Allgemeines Landrecht olyan munka, amely — ha szabad így mondanom — valósággal duzzad az önmagába szívott jogtudománytól. Mégpedig kétféle módon: Justinianus műve jórészt híres jogászok véleményeinek gyűjteménye, a porosz kodifikáció pedig a meghatározások és osztályozások valóságos rendszeres enciklopédiája. Mindkét esetben maga a törvényhozó vált — jogtudóssá. És a törvényhozó és a jogtudós közti ellentét két olyan testvér rivalitásában oldódott fel, akik hasonló eszközökkel törekednek ugyanannak a célnak az elérésére. A probléma felállítása és megoldása ma már, sajnos, nem olyan könnyű. Az 1848 óta felnőtt két első jogászgeneráció még meglehetősen biztosan érezhette magát, mert a törvényhozás rendszere és tempója, a törvények előkészítése és keletkezése 1848 után is, a 19. század második felében, szoros összeköttetésben maradt a jogtudománnyal. Ez elsősorban a magánjog és a kereskedelmi jog nagyobbarányú kodifikálására áll; de hasonló a helyzet a büntetőjognál és a bűnvádi eljárásnál is. A magánjog német kodifikációjának, az 1896-i polgári törvénykönyvnek, egyenesen terhére lehetne írni túlzottan tudományos jellegét; a svájci magánjog kodifikációja pedig Eugen Huber, egy kiváló jogtudós és jogi professzor műve. A nagy törvénykönyvek kommentálása mindenekelőtt a jogtudomány hivatása volt. Ezt döntő módon befolyásolta, hogy a törvényhozó tollvonásai, amelyek az ilyen kommentárokat ^makulatúrává" változtatják, akkoriban még nem voltak mindennaposak. Nyilvánvaló lett, hogy az a terület, amely a pozitív törvény esetében is a tudományos interpretáció és rendszerezés rendelkezésére áll, igen tág lehet: úgy, hogy a mindenkor érvényes állami törvény pozitivizmusa sem zárhatta ki sem az önálló bírói gyakorlatot, sem az önálló jogtudományt. A törvény a hivatalos gyűjteményben közzétett autentikus szövegével önmagában lezárt objektív nagyságként jelentkezik és élesen elkülönül a törvényelőkészítés anyagától és indokaitól, amelyekben az előkészítésben részes emberek személyes véleménye nyilvánul meg, gyakran ellentétes módon. Eképpen éles különbség