Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)
1944 / 5. szám - Az európai jogtudomány mai helyzete
262 Ezelőtt egy évszázaddal a törvényi pozitivizmus uralomrajutásával kezdődött a jogtudomány válsága. Atyáink a magát túlélt természetjogot távolitották el és abban, amit ők pozitivizmusnak neveztek, nagy előrehaladást láttak a valósághoz való közeledés irányában. Már a történeti iskola ferde fronton harcolt a régi természetjoggal szemben. Mégis kibontakozott a tanítás a szokásjogról, amely nem engedte a szorosan vett törvényi pozitivizmust felszínre kerülni. A tulajdonképpeni fordulat 1848-ban következett be. Szemléletes példa erre Windscheidnek egy 1854-ben tartott beszédéből vett idézet: „Der Traum des Naturrechts ist ausgetrdumt". A nagy római és pandektajogász azt hitte, hogy ezzel a mondással realistává és pozitivistává lett, holott, éppen pandektista létére, aligha lehetett képes a tiszta törvényi pozitivizmusra. A másik oldalon pedig az akkori törvényhozás stílusa még igen messze volt attól, hogy megismertesse a ma időszerű problematikáját. Éppen ezért Windscheid még nem ismerhette fel olyan tisztán a tulajdonképpeni kritikus kérdést, nevezetesen a jogtudomány ós a modern törvényhozás viszonyát, mint ahogyan az a mi tudatunk számára az első világháború utáni években növekvő mértékben jelentkezett. Mégis már 1848-ban élesen felcsattant ez a kérdés. Egy Berlinben 1847-ben elhangzott és 1848-ban nyomtatásban is megjelent előadás már címében (,,Über die Wertlosigkeit der Jurisprudenz als Wissenschaft") vitássá tette a jogtudomány „tudomány" jellegét és értékét. Ennek a címnek riasztó hatása annál erősebb, mert a szerző, Kirchmann államügyész, maga is tekintélyes jogász, habár később főleg filozófiai munkák tanulmányozásába is mélyedt. Bátor és nyílt szava még ma sem veszített hatásából. Előadásához újabban is számos cáfolási kísérlet és élénk vita kapcsolódik. Nemrégiben Neesse Gottfried, egy fiatal nemzeti szocialista, Németországban újra kiadta Kirchmann munkáját s ennek bevezetésében is kiemeli Kirchmann megállapításainak nem csökkent időszerűségét. Miben áll e tanulmány szerint a jogtudománynak, mint tudománynak, értéktelensége? A felelet a következő mondatban rejlik: „Drei berichtigende Worte des Gesetzgebers und ganze Bibliotheken werden zur Makulatur". Ez a szólam kiélezett változattal: „Ein Federstrich des Gesetzgebers und ganze Bibliotheken werden zur Makulaturc< — gyakran idézett szállóigévé vált. Kritikus helyzetünk magja ezzel egyszerre láthatóvá lett. Mert felvetődik a kérdés: tudomány-e az a mesterség, amelynek értelme és célja semmi más, mint az állami hatóságok állandóan növekvő számú pozitív jogszabályainak kommentáló és interpretáló magyarázata akkor, amidőn ezek az állami hatóságok mégis csak maguk tudhatják és mondhatják meg a legautentikusabban, hogy mi volt rendelkezéseiknek tulajdonképpeni értelme és célja!?
