Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 5. szám - Az európai jogtudomány mai helyzete

258 tétét kizárólag befelé irányítja és képtelen azt a szakadékot áthidalni, amely a belső jogot a külsőtől elválasztja, vagy a nemzetközi, helyesen az államközi joggal foglalkozik, midőn ismét csakis olyan egyes államokról van szó, amelyek kölcsönös szerződésekkel vagy megállapodásokkal a pozitív államközi jogot teremtik meg. Az európai államoknak más európai államokkal létesített szerződései és megállapodásai formai szempontból nem európai államokkal kötött szerződésekkel és megállapodásokkal szemben semmi jellegzetességet sem tüntetnek fel. Míg a 19. század végéig egységes európai nemzetközi jogot tanítottak, addig ma, a századfordulón, a nemzetközi jog az egész földkerekség 50—60 államának számtalan, térhez nem kötött államközi kapcsolatára aprózódik fel. Az ilyen pozitív-formai szemlélet azonban a valóságban nem más, mint egy tételes törvényre vagy szerződésre alapított fikció, amelynek igen relatív értéke van. Egyáltalán nem ragadja meg a jognak, mint konkrét rendnek tartalmi-tárgyi jelentőségét, s már ebből az okból sem vindikálhatja azt, hogy egyedüli jogi szemlélet legyen és hogy problémáink tekintetében a végső szót jelentse. Mert éppen a tudományos méltatásnak és rendszerezésnek kell a normák tárgyi tartalmára és a jogintézmények konkrét tárgyára figyelemmel lenni.2 II. Ha a tartalmat vizsgáljuk, egészen más kép alakul ki, mint amit a belső és külső jogterületnek formal-pozitivisztikus kettészakítása vetít elénk. A tartalom szerint ugyanis a fontos normák, fogalmak és jogintézménj^ek szembetűnő módon egybevágnak. Itt az európai jog erős közössége tárul elénk, amelynek még nemzetközi jogi jelentősége is volt. Mert a népek együttélésében, a gyakorlati nemzetközi jogban még nemrégen a népek közösségébe való felvételnek nélkülözhetetlen előfeltételeként érvényesült a kodifikációnak, törvényhozásnak és igazságszolgáltatásnak alkalmazkodása a jognak egy meghatározott, típusos európai standardjéhez. Csak ilyen feltételek mellett nyertek felvételt az európai jogközösségbe a nem-európai államok is. Törökországgal szemben az úgynevezett kapitulációk kérdésében még az 1923-i lausanne-i konferencián is arra az elvi álláspontra helyezkedtek, hogy egy olyan államban, amely szuverénitását el akarja ismertetni, az Európában kialakult jog standardjének kell érvényesülni. És ami a formális érvényességi alap szempontjából jogilag érdektelen, mert a törvényes szabályok véletlen egybehangzásának vagy parallel vol2 Előadásommal kapcsolatban vitéz Moór Gyula professzor úr joggal mutatott rá arra, hogy az állami törvényakaratnak, mint egyetlen formális érvényességi oknak, szemlélete nem zárhatja ki a jogösszehasonlító jogtudományt.