Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)
1944 / 1. szám - A gazdasági jog, mint tudományelméleti probléma
25 cserélése folytán : új hatalmi helyzetek keletkeznek, melyek azután új kiindulási pont gyanánt szolgálnak a létforma számára. Vagyis Durkheim gondolatmenetét továbbfűzve, az ő kifejezésmódján : a jog mint cselekvési gyakorlatból megszilárdult társadalmi létforma, e szilárd halmazállapotból — immanens autonóm funkciói következtében, saját feltételein belül — ismét lazább ha7mazállapotba megy át, egyéni, csoport és tömeg jelenséggé válik, majd mint újabb cselekvési gyakorlat, külső kényszer erejével fellépő megszilárdult cselekvési gyakorlattá, társadalmi ténnyé válik. A jog negyedik funkciója tehát a hatalmi helyzettel s annak módosulásaival kapcsolatos, irányító és kezdeményező működés. Gondoljunk arra a tényre, hogy a társadalomban az egyének, csoportok és rétegek a gyengébb vagy erősebb hatalmi helyzetében jelentkeznek ; továbbá az egyesek és csoportok akaratnyilvánításának és érvényesülésének módjára, amelyek nélkül a gazdasági jelenségek bizonyos irányt nem is vennének fel ! Pl. az akaratnyilvánítás formája a gazdasági társaságokban, egyesületekben, szövetkezetekben, az egyesek és csoportok hatalmi érvényesülési módja : az egyhangú vagy többségi szavazati mód, minősített szavazati jog, elnöki jogok s általában az arisztokratikus, diktatórikus vagy demokratikus jellegű akaratnyilvánítási, tehát végeredményben cselekvési mód, mely azután a jogi formalizmusokon keresztül folyamatosan, a jövőre is irányítja a gazdálkodás menetét ! Itt, a jog irányító-kezdeményező funkciójával és társadalomelméleti adaequat-jávai kapcsolatban ki kell térnünk egy fontos elvi kérdésre, mely problémánk tudományoldalát érinti. Szemben a XVIII. század felfogásával és irányával, a XIX. század óta a jog- és gazdaságtudományban az a nézet kapott lábra, hogy e tudományágak inkább követik a tényeket, az eseményeket, mintsem irányítják, lemondván gyakorlatilag arról, hogy saját hatáskörükbe tartozó területen az alakítás, irányítás szerepét töltsék be. A jog- és gazdaságtudománynak küzdenie kell az olyan tanítások ellen, — mint pl. a historizmus, relativizmus, érdekideológizmus, fatalizmus stb. — amelyek szinte hipnotikus erővel terjesztik a gondolatot, hogy a gazdasági és társadalmi jelenségek, az események folyásával együtt, azoknak kikerülhetetlen erőiből erednek, amelynek az emberi tudás és akarat alá van rendelve s e két tényező közül az első csupán csak a mult eseményeit és jelenségeit kutatja és okait tárja fel. A tudomány feladata elősegíteni a szervezés, irányítás, kezdeményezés munkáját, hogy a közület érdekében a gazdasági helyzeti energiák — társadalmi erőkoncentráció dinamizmusán keresztül — valóságos hatóerővé, termelő energiává alakíttassanak.