Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 1. szám - A gazdasági jog, mint tudományelméleti probléma

23 a pozitív jog világában is, mint differenciáló és integráló funkció ölt testet. Különféle intézmények szolgálnak arra, hogy az emberi társadalomban a verseny : értelmes versennyé szelídüljön, s illetve helyébe inkább az együttműködés, társulás, egyesülés lépjen, az erők hatékonnyá tételére. A jog szervező funkciója a felesleges vetélkedések hátrányait küszöböli ki, biztosítja a szükségletkielégítésre irányuló együttműködésben, hogy a legmegfelelőbb szervek lássák el az egyes feladatokat. A verseny ugyanis nem feltétlenül jár azzal az eredménnyel, hogy a legalkalmasabb fennmaradásával az eredmény is optimális lesz. A verseny nyers formájában, szervező funkció nélkül, inkább egyformán alacsony vagy közepes színvonalon tartja a versenyzőket. Ennek példái éppen a természet világában lelhetők fel, ahol egyes formák védelme, tenyésztése, termelése stb. nagyfokú fejlődést eredményez (háziállatok, gabona). A jog szervező funkciója az összeműködés folyamatosságát, s így az emberi élőrelátást, észszerűséget s a társas együttműködés áttekinthetőségét, tervszerűségét valósítja meg. A termelés, a fogyasztás, a tőke és a munka gazdaságtársadalmi egyesülése régi keletű. Ezekkel az egyesülésekkel azonban a verseny kérdése, mint tudjuk, a társadalomban még korántsem merült ki. Az egyének versengése helyébe a csoportok versengése lép. A jog szervező funkciója igazi valójában akkor érthető meg, ha meggondoljuk, hogy a fent vázolt gazdaságtársadalmi képben megkülönböztethetünk egy vízszintes és egy függőleges tagozódást. Megkülönböztethetünk egy elválasztó és egy összekötő vonalat. A hasonlóság szolidaritása nyilvánul meg az egyes termelő üzemek, egyes foglalkozási rendek s végül az összes foglalkozások rendjén belül. Ezt az egységet viszont megbontja a magántőkegazdasági rendszer két termelési tényezője (tőke és munka), vagyis az ezek alapján elkülönült osztályokba tagozódása a gazdaságtársadalomban szereplő személyeknek. íme, így valósul meg, így ölt testet a társasági és közösségi forma, aszerint, hogy a kristályosodás mag vaként az ellentétes vagy a közös tény szerepel. A hivatásrendi szervezetnek az a feladata, hogy az illető hivatás, foglalkozás ügyeit maga intézze. Az osztályéi különül és pedig (vállalkozók egyesülése és a munkások szakszervezete) az osztály külön érdekeit van hivatva szolgálni. Mindez pedig az érdekeltek szoros együttmunkálkodását, közvetlen érintkezését tételezi fel, amiben azután tökéletessé válik a jog szervező funkciójának gazdaságtársadalmi jelentősége : a tömegek koncentrálása.19 De jól megfigyelhető ez a működés 10 Ebben az egyének nemcsak szolgálatokat cserélnek egymással, nem csupán versenyközösségben élnek, hanem élet- és erkölcsi közösségben is. A pusztán gazdasági viszonyok az embereket belsőleg sem egyesítik. Bgy nép dinamikai sűrűségét ezért a társadalmi rétegek eggyéolvadásának foka fejezi ki legjobban.