Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 4. szám - A svájci utazói törvény. 1. [r.]

201 térítéséért vállalt felelősséget, úgy az ilyen delcredere a kamatra és a perköltségre is kiterjed.2 Mindenesetre meg kell különböztetnünk a delcrederet akár az egyszerű, akár az egyetemleges kezességtől, mert az utazó (ügynök) semmiképpen nem felelős a követelésnek fennállásáért, csupán a valóban fennálló követelésnek behajthatóságáért. Perlés esetén tehát — a fennállás tekintetében — felhozhatja mindazokat a kifogásokat, amelyeket maga az ügyletkötő fél felhozhatna.-" A magyar utazói karnak tehát egységesen és következetesen kell folytatnia az eddigi harcot mindenféle formájú delcredere teljes és tökéletes eltörlése érdekében. Addig is azonban, amíg ezt az elsődleges célt el nem éri, küzdenie kell a másodlagos célért, nevezetesen azért, hogy ha még meg is marad egyideig a delcredere, az semmiesetre se legyen egyetemleges (készfizető) felelősség, hanem csak egyszerű (quasi magánjogi), vagyis hogy a követelés az utazóval szemben csak akkor legyen érvényesíthető, ha az ügyletkötő harmadik személyen az behajthatatlan.37 Az utazók tehát ha kényszerülnek is a delcredere vállalására, minden egyes esetben kössék ki a megállapodásban a csak másodsorban való felelősséget és minden egyes ilyen természetű perben emeljék meg a sortartási kifogást. Sőt kíséreljék meg a kizsákmányolás kifogását is megemelni, mert csak ilyen módon lehet egy, az utazókra nézve kedvező bírói gyakorlatot inaugurálni. A delcredere vállalásért pedig minden esetben külön jutalék jár, még akkor is, ha az nem volna a megállapodásban külön kikötve; ez okszerűen következik a magyar K. T. 284. §-ból, mely szerint ügyletek végzéséért vagy szolgálatok teljesítéseért előleges kikötés nélkül is a helybeli szokásnak megfelelő díjat lehet követelni.38 ss J. H. XV. 966. se így különösen az exceptio non vagy non rite adimpleti contractus kifogását, vagyis liogy a megbízó nem, vagy nem kellő módon (mennyiségben, időben, stb.) teljesített. Helyesen mutat erre rá Brachfeld id. c 155. old. 37 A Magyar K. T. ebben a kérdésben is szigorú álláspontot foglai el. Egyrészt a 268. §-ban, melyben kimondja, hogy ha valamely kötelezettséget többen közösen vállalnak s az ügylet részükről kereskedelm; ügylet, akkor egyetemleges adósoknak tekintendők, hacsak a megállapodásban nincs kikötve az ellenkezője, — másrészt a 270. § ut. bek.-ben, mely ezt a szabályt kiterjeszti a kezesre is, ha a kezesség kereskedelm; ügyletből folyólag lett vállalva, vagy ha maga a kezesség kereskedelmi ügyletnek minősül. A bírói gyakorlat pedig ezen az alapon bírálja el a delcrederét is. (J. H. XII. 288.) 38 Ez alól csak az a kivétel képzelhető el, ha az utazó javára kikötött ügyleti jutalék oly szokatlanul magas, hogy abba a méltányos delcredere jutalék is belefér, tehát föltehető, hogy ennek a magas jutaléknak reményében az utazó díjmentesen vállalta a delcrederét. Hasonlóan Brachfeld id. c. 167. old.