Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 4. szám - A svájci utazói törvény. 1. [r.]

202 A T. 7. §-a szabályozza az utazók meghatalmazásait. Eszerint szabály az, hogy az utazó az ügyleteknek csupán közvetítésére — s nem egyben azok lekötésére — van felhatalmazva; a lekötésre szóló felhatalmazásnak okvetlenül írásban kell történnie. Ha az utazó ennek hiányában mégis leköti az ügyletet, a főnök tetszésétől függ, hogy azt utólag magáévá teszi-e vagy visszautasítja (1. bek.). Az ügyletek lekötésére szóló feljogosítás kiterjed az összes ügyleti teltételekre, amelyek a forgalomban szokásosak (2. bek.). A főnök bármikor jogosult az utazó részére adott felhatalmazást visszavonni vagy korlátozni, ami azonban harmadik jóhiszemű személyeknek hátrányára nem szolgálhat. (3. bek.)39 A vélelem tehát az, hogy az utazó — más, írásbeli felhatalmazás hiányában — az ügyletet csupán közvetítheti, másszóval: főnökének ajánlhatja annak lekötését; ha az utazó jogosítás nélkül mégis leköti az ügyietet, akkor az egymagában ez okból nem semmis, hanem felbontó föltételhez kötött ügylet, vagyis a főnök visszautasíthatja s akkor az meg nem kötöttnek tekintendő.40 A svájci T.-nek ez az álláspontja.41 Természetesen az életben előfordulhatnak helyzetek, amikor a csupán közvetítésre jogosított utazó a főnök érdekében kénytelen hatáskörét túllépni és periculum in mora alapján nyomban le is kötni az ügyletet.42 Ha pedig az utazót a főnök feljogosítja az ügylet közvetlen lekötésére, akkor ez a jogosítás kiterjed úgy a szakmában szokásos ügyletekre, mint a szokásos kondíciókra is.43 Nem tartoznak ezek közé pl. a jövőre szóló általános megállapodások, 39 Ezzel a tárgykörrel részben már fentebb foglalkoztunk a T. 4. § kapcsán. 40 A visszautasításnak azonban haladéktalanul meg kell történnie, mihelyt az ügylet a főnöknek tudomására jutott, ellenkező esetben az a főnök által elfogadottanak tekintendő. Az elfogadás történhetik tehát hallgatólagosan is, míg a visszautasításnak kifejezettnek kell lennie. 41 A Dezső-féle Tervezet 2. § 1. bek. ellenben fordított vélelmet állít fel: az utazó szabály szerint fel van jogosítva az ügylet lekötésére, kivéve, ha az írásbeli megállapodás hatáskörét csupán a közvetítésre korlátozza. Ez a fordított szabály inkább felel meg az utóbbi érdekének nemkülönben a magyar K. T. 43., 45. és 49. §-aiban foglalt rendelkezéseknek is. 42 Pl. fenyegető árzuhanás vagy a kartellnek a főnök ellen készülő cselekménye fenyeget, vagy értesül az utazó, hogy egy konkurrens cég utazója érkezik olcsóbb ajánlattal, stb. Ilyen esetekben biztosra vehető, hogy a főnök jóvá fogja hagyni a lekötött ügyletet, amihez elegendő, hogy nem utasítja vissza. Hasonlóan Meister id. c. 45. old. 43 Hazai jogunk szerint az utazóknál általában így szokott lenni; svájci jog szerint ehhez különleges meghatalmazás kell, melyet a sv. köt. tv. 462. §-a így ír körül: so erstreckt sich die Vollmacht auf alle Rechtshandlungen, die der Betrieb eines der artigen Gewerbes oder die Ausführung der artiger Gescháfte mit sich bringt." Hasonló a magyar K. T. 43. §.