Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 1. szám - A gazdasági jog, mint tudományelméleti probléma

20 vezeti cselekvéseit, társadalmi magatartását, az egyénre ránehezedik a már előtte is létezett társadalom, a maga formáival, erkölcseivel stb., s csakis ezek révén képes ,,cselekedni", mert hiszen az emberben nincsenek szervezetileg adva a társadalmi összeműködést létrehozó tényezők. így tehát az egyéneket nem automatikusan működő erők fogják össze társadalommá, ilyen erőknek beleoltása az egyénbe s általában a társas összeműködés megvalósítása, folytonos fenntartása és biztosítása : mind külön sajátos munkafeladatokat követel. E feladatok végzését társadalmi munkának hívjuk, szemben a fizikai környezetet változtató, emberi célok szerint formáló termelő tevékenységgel. Az összeműködésben élo társadalom munkamegosztása tehát egy fő elválasztó vonallal két részre különül el : a társadalmi és a termelői, azaz szűkebb értelemben vett gazdasági részre. A gazdasági, termelőmunka lényege az emberi szükségletek kielégítése. A társadalmi munka az emberek testi és szellemi tulajdonságaiban mutatkozó hasonlóságok és különbségek szerint történő differenciáéió és integráció. A társadalmi munkafeladatok végzéséhez berendezésekre, erőkre van szükség, ilyenek a vallás, a hagyomány, az erkölcs, a jog. Minthogy pedig a jog : az emberek összeműködésének kényszerszabályait jelenti, tehát a munkamegosztás társadalmi funkciójában a legátfogóbb, legdöntőbb társas jelenség. Miként a világmindenségben is a megnyugtató rend és a koincidencia oppozitorumban is jelentkező harmónia az ember által mindinkább felismert abszolút törvények létére mutat — mely törvények szerkezete és funkciója minden tényezőre vonatkozik a teljesség és egység jegyében — azonképpen az emberi társadalom rendjének biztosítékai a közvetlen kényszer jellegével fellépő társadalmi törvények, szabályok : jogi normák. A jog ilyen szemlélet mellett csak abszolút, teljes, egész lehet fogalmilag, szerkezetileg s működését tekintve. Eredetileg is lényegéhez tartozik, hogy minden életvonatkozásra kiterjedjen, funkcióival. Ez tehát a jog immanens igénye arra, hogy hatáskörének területén egyetlen társadalmi kategória se vonja ki magát a jog funkciója alól; ezáltal valósul meg a jogeszme realizálásának teljessége. Amikor azt mondjuk, hogy az „életviszonyok változnak", a társadalmi élet fényeinek s a fogalmat szűkítve : a társadalmi kategóriáknak megváltozásáról van szó. Már most vizsgáljuk meg közelebbről e kategóriákat, melyek — mint már említettük — voltaképpen a jogfunkciók szociológiai „adequat" -jai. A társadalmi tények : emberi cselekvésekben nyilvánulnak meg, ez utóbbiak képviselik tehát az alap-, az első kategóriát. Ez felel meg a forn áló fm kciói sk, mely az emberi cselekvési módnak sziLrd létezési formát ad.