Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 3. szám - A munkaviszony(Szolgálati viszony személyjogi jellegéről szóló német elmélet.)

160 állanak. Csakhogy Herschel ezt a tényt a jogi következményekben is vissza akarja tükröztetni, ez pedig, amint Nikisek válaszában helyesen jegyzi meg, azért nem lehetséges, mert a jog bizonyos jogokat és kötelezettségeket pozitíve előír arra nézve, aki valamely közösségbe lép, s ezeknek attól függetlenül kell érvényesülniük, hogy az illető milyen érzelmeket táplál magában. Említésreméltó LuU Hiclúí'er bírálata is, aki többek közt a „személyjogi közösségi viszony" fogalmával foglalkozva megállapítja, hogy a munkaviszony nem teljesen illik ez alá, mert a munkaviszony nem csupán személyjogi jellegű, hanem vagyonjogi hatásai is vannak, s ezért a munkajogot önálló jogterületként kell a személyjog és a vagyonjog közé beállítani. Nikiseknek erre az a válasza, hogy végeredményben a házasságnak is vannak vagyonjogi hatásai, s mégsem vonja senki sem kétségbe, hogy az személyjogi jogviszony. Lényegükben azonban az említett írók is elfogadják Siebert tételeit, vagy legalábbis nem tudnak azok ellen elfogadható érveket felhozni. Első ezek közt, hogy a munkaviszonyra alkalmazhatatlanok a kötelmi jog szabályai. Így nem alkalmazható a ,,Casus nocst dominó" elve, mert a munkás nem viseli betegségének és esetleg más akadályoztatásának gazdasági következményeit sem (pl. munkamulasztás sorozás, légvédelmi szolgálat, bírósági kihallgatás, közlekedési zavarok miatt és még számos más esetben). Az „excepíio non adimpleH contractus"-t is korlátozza a kölcsönös hűség szabálya, természetesen összehasonlíthatatlanul erősebben a vállalkozó, mint a munkás oldalán. A kötelmi jog alkalmazhatatlansága azonban nem a különböző szociálpolitikai rendelkezések, hanem elvi álláspont következménye. Legfeljebb megfelelően alkalmazhatók a BGB egyes, főként határidőkre, elévülésre s'tb. vonatkozó előírásai. A kötelmi jognak ebből a kategorikus elutasításából következik, hogy a munkaviszony jogi megalapozásánál a szerződés szerepe is nagyban módosul. Ahol a munkaviszonyban annyira kiemelik a közösségi jelleget, ott nem fogadhatják el a szerződést annak kizárólagos létrehozójaként. Siebert elméletének éppen a munkaviszony megalapítására vonatkozó része volt a legvitatottabb, ö maga is változtatott korábbi álláspontján. Mai nézete röviden a következő: a munkaviszony létrejöttéhez megegyezés szükséges a felek között, amely szerződés formájában is végbement, ez a szerződés azonban csak előszerződés jellegű. A munkaviszony csak akkor jön létre, ha a kezdetéül kitűzött napon is megvan még a megegyezés a felek közt. Ez esetben akkor is munkaviszony keletkezik, ha a munkás betegsége vagy más ok miatt nem tud aznap munkába állni. A tényleges munkafelvétellel, mint az üzemibe való beilleszkedéssel mindenesetre munkaviszony jön létre, még akkor is, ha nincs szerződés, vagy ez formahiba miatt érvénytelen. Semmisnek csak kimondottan erkölcstelen munkaszolgáltatás esetében tekinthető' a munkaviszony, a kötelmi jog egyéb semmiségi eseteiben (formahiba, cselekvőképesség hiánya, tévedés, megtévesztés, munkavédelmi intézkedések megszegés stb.) semmiesetre sem semmis, legfeljebb ex tunc megsemmisít,-