Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 3. szám - A munkaviszony(Szolgálati viszony személyjogi jellegéről szóló német elmélet.)

164 tési kötelesség, valamint fizetéses szabadság nyújtásának kötelessége. De még a felsorolt kötelességeket sem lehet precíz jogi szabályozásban részesíteni, miért a kölcsönös hűség teljesen áthatja őket, s így érvényesülésük esetről-esetre más lehet. A Siéberi-iéle elméletnek nagy visszhangja támadt. Az Akademie für Dewtsches Reckt munkajogi bizottsága, amely épp abban az időben készített el egy törvényjavaslatot a mvoaka^zerzödésröl, Siebert hatására több szempontból revideálta müvét, amely végül „Törvényjavaslat a mwakaviszonyról" címen jelent meg. Ennek ellenére is Siebert inkább csak formális eredményt ért el: annyit, hogy a munkajogi terminolgógiába belekerült a „Személyjogi közösségi viszony" fogalma, mint a munkaviszony megjelölése. Az új elméletből folyó következményeket a jogtudósok nagy része és a bírói gyakorlat is csak óvatosan és igen kis mértékben vonta le. Siebert tehát inkább ellenzésre talált, mint elismerésre. Azonban a kialakuló jogi vita csak elméletének tisztulását és elmélyülését szolgálta, s végeredményben a vita Siebert javára dőlt el. A fiatal jogásznemzedék az ő tanítását fogadta, el és a bíróságok is mindjobban közelednek ahhoz. A munkaviszony egyes vonatkozásai részletesebb megvilágítást nyertek a személyjogi felfogás alapján készült értekezésekben, így különösen a hűség-kötelezettség nyert mélyebb kidolgozást. Űpabban pedig Artihur Nikisek, a munkajogi viták régi harcosa is csatlakozott Siebert felfogásához és nagyjelentőségű könyvet írt „Munkaszerződés és munkaviszony" címmel. Ebben némileg tágít Siebert elméletén, amely tényleg fogyatékos abban a tekintetben, hogy a munkaviszonyt teljesen az üzemi közösségből vezeti le. Nagy számmal vannak ugyanis munkaviszonyok üzemeken kívül is, bárhogy is tágítsuk az üzem fogalmát. Ezekre vonatkozólag Siebert csak annyit jegyez meg: „Ha ,üzem' nem létezik, az a kérdés, hogy az egyik nép társ egész munkaerejét, amely mégis csak elválaszthatatlan része személyiségének, a másik szolgálatába állította-e f Mindig, valahányszor ez történik, személyjogi közösség keletkezik, amelyre az üzemi közösség elvei legalább is megfelelően alkalmazhatók." Nikisek ebből kiindulva, arra a megállapításra jut, hogy a munkaviszony lényege a munkás személyes függősége, ill. az a tény, hogy munkaerejét a munkaadó rendelkezésére bocsátja. Tehát nem az időnként visszatérő munkaszolgáltatásokon, hanem a munkaerő folytonos készenlétén van a hangsúly. A személyjogi jogviszonyt is akként állítja szembe a kötelmivel, hogy előbbinél a személyek társulása az elsőfokú jelenség és a közös munka s a kölcsönös szolgáltatások csak másodfokú jelenségek. Természetes, hogy Nikisek nézetei is élénk vitára adtak alapot. Nem akarom itt részletezni a különböző felfogásokat, csak megemlítek két érdekes elgondolást. Egyik Herschelé, aki azt fejtegeti, hogy a munkaviszony természeténél fogva dinamikus, és ezért nem villámcsapás módjára, hanem fokozatosan keletkezik és fejlődik. Természetes, hogy a közösségi kapcsolatok hol erősebbek, hol gyengébbek, s néha fenn sem