Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 3. szám - Az egyszeri hadkötelezettségi adóról és a rendkivüli hadiadóról szóló 1944:III. t.-c.

158 Ily szempontok figyelembevételével a jövedelemadó fizetésére kötelezetteknél a jövedelemadó alapjául szolgáló tiszta jövedelmet, ha pedig a rendkívüli hadiadó fizetésére kötelezett nem alanya a jövedelemadónak, vagy ha alanya is, de az annak alapján a T.-ben meghatározott százalékos kulccsal megállapítható adó kevesebb az állandó lakás után fizetett lakásbér (fő- vagy albérleti összeg), illetőleg a haszonérték alapján ugyancsak százalékos kulccsal megállapítandó adónál, akkor az utóbbi módon kell az adót kivetni. Az adóztatásnak ez a módja tekintve, hogy a fizetett lakbér nem fejezi ki pontosan az adózó teherbíró képességét, kisebb aránytalanságokat fog az adóztatásnál okozni. Ezt azonban a jelen T. meghozatalánál figyelembe vett, fentebb vázolt szempontok mellett lehetetlen volt elkerülni. Annak a fizetésre kötelezettnek a terhére, aki másnak a lakásában bérfizetés nélkül családtagként lakik, a lakás teljes bérének olyan hányadát kell számbavenni, amely abból a lakásban lakók számához képest egy személyre esik, de legalább a lakószobák számához képest egy szobára eső hányadot. Többek által közösen használt vagy közösen bérelt lakás esetében pedig 1—1 fizetésre kötelezett terhére oly összeget kell számbavenni, amely a lakásbérből a közösség megállapított részesedési aránya szerint, ilyennek hiányában pedig a részesek közötti egyenlő arány szerint reá esik. Szociális és nemzetvédelmi szempontból mérsékli a T. az adó összegét az egynél több önálló keresettel nem bíró gyermek esetében, viszont kétszeresére emeli az adót annál az egyénnél, aki 30. életévét betöltötte és háztartásához nem tartozik olyan családtag, akinek jövedelmét a jövedelemadóra vonatkozó törvényes rendelkezések szerint az ő jövedelméhez kell vagy kellene számítani. A rendkívüli hadiadónál az adóalap megállapítására irányadóul szolgáló viszonyokban való tartós változás esetét kivéve, a változatlan fenntartást (rögzítést) rendeli a T. Figyelembe veszi a T. azt is, hogy az az egyén, akinek legközelebbi le- vagy felmenője hősi halált halt, már elég áldozatot hozott a hazáért és kimondja, hogy többek között törölni kell a rendkívüli hadiadót, ha a fizetésre kötelezettnek egyeneságbeli elsőfokú lemenője vagy felmenője hősi halált halt. A rendkívüli hadiadóra vonatkozólag a T. nem rendeli el a bevallás beadásának kötelezettségét, hanem a fizetésre kötelezetteket a rendelkezésre álló hivatalos adatok alapján mindjárt fizetési meghagyással értesíti a kivetésről. Viszont a mentesség okának, továbbá az adó törlése okának megszűnését be kell jelenteni. III. A T. mind az egyszeres hadkötelezettségi adó, mind a rendkívüli hadiadó tekintetében jogot ad az adóköteleseknek arra, hogy végső fokon független bírói fórumhoz élhessenek