Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 3. szám - A szövetkezés szabadsága

Itt nél is, szinte magától értetődő tény az, hogy azok túlnyomó részben csak tagokkal állnak üzleti összeköttetésben. Fejlődni kívánó szövetkezetnek üzleti érdeke is, hogy jó szolgálata folytán új és új tagokat gyűjtsön s nagyobb tőkére tegyen szert. A nem tagok kiszolgálásának kérdése inkább csak a fogyasztási szövetkezeti üzletágban merült fel. Tény, hogy az egész világon (így volt ez az első fogyasztási szövetkezetet alapító rochdalei takácsoknál is) a fogyasztási szövetkezetek legtöbbnyire nemcsak tagokat szolgálnak ki, de adnak árut (mint a nyilt árusító üzletben dolgozó egyéb kereskedők) nem tagoknak is. Kutatva annak az okát, hogy miért alakultak a viszonyok így, azt két tényre vezethetem vissza: a) Nehéz valamely nyilt árusítási üzletben állandóan különbséget tenni beiratkozott tag és nem tag között, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy nemcsak tagbelépések, de kilépések is állandóan fordulhatnak elő. Nyilt árusítási üzletben a személyzet változik, az üzletvezető nincs mindig jelen úgy, hogy apró dolgok kiszolgálásánál páratlan adminisztrációt jelentene az állandó ellenőrzés, b) A mai helyzetet létrehozta az a körülmény is, hogy a fogyasztási szövetkezetbe a belépés tiszta formaság lett, mert, ha arra szo~ rítanók a szövetkezeteket, hogy csak tagoknak árusítsanak, miként az Németországban meg is történt, semmiféle nehézséget nem jelentene minden vevőt egyszerűen taggá deklarálni. A tag a vásárlási visszatérítésből (tehát a megtakarításból) is jegyezheti a csekély összegű üzletrészt. A valóságban ma már semmiféle indoka nincs annak, hogy a szövetkezet csak formailag is „belépett" tagoknak szolgáltasson ki árut, mert a fogyasztó tulajdonképpen a szövetkezetben való vásárlással deklarálja a szövekezethez való csatlakozását. Sok más érv szól még amellett, hogy a nem szövetkezeti tagok kiszolgálásának tilalmától eltekintsünk. Gondoljunk csak arra, hogy pl. értékesítő szövetkezet gyakran vásáron kénytelen állatot venni, ahol az ellenőrzés különösen nehéz, vagy arra az esetre, mikor a szövetkezet italmérési engedélyt gyakorol, dohányt árusít. Hasonló a helyzet, ha a szövetkezet pl. közérdekű akciókat bonyolít le, mint ahogy Magyarországon ae utóbbi időkben a fogyasztási szövetkezetek tették akkor, amikor Zöldkeresztes szappant, cukrot, népruházati textilanyagot hoztak forgalomba, jegyeket váltottak be stb. Nézetünk szerint tehát az a tény, hogy a szövetkezet nem tagokkal is üzleti összeköttetésben áll, egyáltalán nem szünteti meg valamely vállalkozás szövetkezeti jellegét abban az esetben, ha a szövetkezet egyébként ragaszkodik a kifejtett lényeges szövetkezeti ismérvek megőrzéséhez. A nem tagokkal való üzleti összeköttetés megszüntetése a szövetkezeteknek a keres-