Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 3. szám - A szövetkezés szabadsága

150 kedőkkel szemben kifejtett versenye szempontjából sem bír semmiféle jelentőséggel, mint ahogy az a fentiekből világosan kitűnik. 5. A fentiek kifejtésére szükség volt abból a célból, hogy álláspontunkat abban a tekintetben is világossá tegyük, miszerint nem valamennyi külső formájában szövetkezeti vállalat részére kívánjuk meg a minden embert megillető szervezkedési szabadságot. A szabadság csupán azokat a szövetkezeteket illesse meg, amelyek valóban önvédelmi szervei a kisembereknek gazdasági harcukban és amelyek a tőkének a gazdasági életben való haszonélvezetét úgy szabályozzák, ahogy az a szövetkezeti elgondolás vonatkozó alapelvének megfelel. A csupán formailag szövetkezetként működő, de egyébként a magánvállalkozó, vagy a magántőkés minél nagyobb nyerészkedésének célját szolgáló vállalatok tekintetében a tőkés vállalatokra általában érvényes szabályok szerint kell eljárni. A valódi szövetkezet megalakulását mesterségesen megakadályozni semmiféle jogalkotással sem szabad. Ha megállapítható az, hogy a lakosságnak egy bizonyos rétege, csoportja minden üzleti propagandától mentesen felismerte azt a tényt, hogy jogos gazdasági érdekeit csak akkor védheti meg, ha erre a célra szövetkezetbe tömörül; ha ez a csoport a szövetkezet létesítéséhez szükséges tőkét rendelkezésre bocsátotta és kötelezi magát arra, hogy a tiszta szövetkezeti elveket vállalkozásában mindig követni fogja, akkor e szövetkezet megalakítását megakadályozni különösen nyerészkedő magánvállalkozók érdekében helytelen és jogtalan. 6. Nem zárkózhatunk természetesen el ama követelés teljesítése elől, hogy a szövetkezetek annak megállapítása végett, vájjon a szövetkezeti elveket valóban betartják-e és ezek szerint folytatják-e működésüket, ellenőriztessenek. E sorok írója azon a véleményen van, hogy a szövetkezetek autonómiáját nem sértő erre az ellenőrzésre szükség van. Ezt az ellenőrzést különben az országban elszórtan működő szövetkezetek legnagyobb részével szemben a szövetkezeti központok immár évtizedek óta közmegelégedésre gyakorolják is. Ennek az ellenőrzési munkának további kiépítése az eszme tiszta fenntartása érdekében szükséges lehet és a jogalkotás ily irányú törekvéseit, ha azok nem szolgálnak ürügyül a szövetkezetek szabad fejlődésének megakadályozására, minden szövetkezeti gondolkodású embernek és a szövetkezet minden barátjának örömmel kell fogadnia. A szövetkezeteknek abból a szempontból való ellenőrzése, hogy tényleg maradéktalanul követik-e a szövetkezeti elveket, azzal az előnnyel is járhat, hogy az így ellenőrzött szövetkezeteket fokozottabban lehetne megvédeni ama rágalmak ellen, amelyeket a szövetkezeti elvek állítólagos be nem tartása címén hozzá nem értők és sokszor olyanok, akik talán öntudatlanul is