Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 3. szám - A szövetkezés szabadsága

141 különösen ha pék nincs is a faluban? Azt nem lehet kívánni, hogy a szövetkezet, tőkével nem rendelkező idegen emberben annyira megbízzon, hogy minden biztosíték nélkül műhelyt rendezzen be számára. Ez a kistőkéjű szövetkezetnél nem altruizmus volna, hanem könnyelműség. Az 1884:XVII. tc. (az ipartörvény) még így rendelkezett: „A magyar korona országainak területén minden nagykorú vagy nagykorúnak nyilvánított egyén, nemre való tekintet nélkül ezen törvény korlátai között bármely iparágat, ideértve kereskedést s bárhol önállóan szabadon gyakorolhat." Ezt a szabadságot túlzott korlátok közé szorítja, az 1922. évi XII. tc. nagytőkés paragrafusa azzal, hogy eltiltja a szövetkezeteket az iparűzéstől még akkor is, ha az illető iparág felelős vezetője és alkalmazottai szakképzett iparosok lezmének. Ezzel nem biztosítja azt, hogy több iparos találjon megélhetést, de nem válik ezzel a rossz iparos sem jóvá, s a tőkeszegény iparos sem jut tőkéhez, — de feltétlenül rosszul jár a közösség, mert szándékos akadály hárul a falu fejlődése elé. A túlzott dédelgetés sorvaszt. Helyes, ha a törvény nem engedi, hogy olyan vállalkozók, akiknél a közösség erkölcsi célja hiányzik, s tiszta önérdekből cselekszenek, nem használhatják ki a tőkeszegény szakképzett iparosokat. De helytelen a kis, de jóakaratú szövetkezőket a „nagytőkével" egy kalap alá venni. III. Abból a célból, hogy az egész kérdést tisztán lássuk, még néhány részletkérdés megvizsgálását tartom kívánatosnak: 1. Szükség van arra, hogy teljes mértékben tisztázzuk: mit értünk olyan kis gazdasági alany — „kisegzisztencia" — alatt, amelynek támogatását és fenntartását nemzeti szempontból feltétlenül szükségesnek kell tartani. Itt nem mehetünk el szó nélkül a gazdasági élet ama munkásai mellett, akik mint a szövetkezetek alkalmazottai végeznek kereskedői áruközvetítői munkát. Ha pl. a fogyasztási szövetkezetek munkáját figyeljük, láthatjuk, hogy a szövetkezeti boltban dolgozó kiszolgáló alkalmazott (a boltkezelő), ha megfelelően tanult és tehetséges ember, a fogyasztóközönség szempontjából éppen olyan értékes munkát végez, mint az a kereskedő, aki a kereskedést magánüzletként űzi. Ha a kiskereskedést végző embereket vizsgáljuk, észre fogtuk venni azt. hogy a kereskedői tevékenység önálló elvégzéséhez egész különleges képességre van szükség. Aki saját számlájára önálló vállalkozásként folytat kereskedést, az az esetlegesen bekövetkező válságos időkben csak akkor fog boldogulni, ha kitűnő sajátságok egész sorát egyesíti magában. A valóban eredményesen dolgozni kívánó kereskedőnek áruismerettel kell rendelkeznie, érzékének kell lennie a divat változásai iránt még abban az értelemben is,