Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 3. szám - A szövetkezés szabadsága

142 hogy pl. újabb gyártási módszerek régebbi módszerekkel gyártott árukat kiszorítanak a forgalomból. A jó kereskedőnek tehát rendkívül előrelátónak kell lennie, állandóan tanulmányoznia kell a világpiac helyzetét, rendelkeznie kell azzal a tehetséggel, hogy állandó takarékossággal folyton újabb tőkét gyűjt, udvariasnak s előzékenynek kell lennie a vevővel szemben, érzékének kell lennie a tisztaság iránt, kell, hogy tudjon bánni alkalmazottjával, nevelnie kell a fiatalságot stb., stb. Valljuk be őszintén, hogy még gazdaságilag fejlettebb országokban is igen kevés, valóban rátermett és minden vonatkozásban megfelelő kereskedőt találunk. A nem minden részletében megfelelő képzettséggel és tehetséggel bíró ember az éleiben menthetetlenül elveszti függetlenségét. Aki pl. nem tudja a piac alakulását megfelelően követni, az teljesen kiszolgáltatja magát a különböző gyárak, vállalatok utazó-ügynökeinek, mert csupán ezeknek tanácsa szerint képes rendelni és árut raktáron tartani. Akinek nincs meg a kellő érzéke annak megállapításához, hogy forgalmának lebonyolítása céljából mennyi árut kell raktáron tartania és hogy áruját hányszor kell megforgatni, az a versenyben menthetetlenül hátrányt szenved és idővel tőkehiány miatt egyre nagyobb mértékben kerülhet valamely hitelező befolyása alá. Mindezekből látjuk tehát, hogy az önállóan, saját számlára dolgozó kereskedőnél is megvan az a veszély, hogy függetlenségét fokozatosan, legalábbis részben elveszti. Ha már most az olyan kereskedő, akinek pl. az árubeszerzés terén nincs meg a kellő érzéke és tehetsége, szövetkezeti eladóként végez jó munkát és a szövetkezetre, illetőleg annak szervezetére bízza azt az áruellátási munkát, melyet maga nem tudna elvégezni, még mindig értékes egyede maradhat a gazdasági életnek, mert pl. előzékenységével, tisztaságérzetével, emberismeretével, kitűnő szerve lehet az áruközvetítői munkának. Az ilyen ember, mint szövetkezeti alkalmazott, munkájának végzése közben talán nem egészen önálló. Ugyanakkor azonban jó kereseti lehetőségeivel vagyont gyűjthet s így idővel valóban független emberré válhat, míg a látszólag önálló kereskedő ugyanolyan tulajdonságokkal fokozatosan elveszítheti azt a függetlenségét, mellyel elindult. A mi véleményünk szerint tehát a szövetkezeti szervezetben dolgozó kereskedő is értékes eleme a gazdasági életnek, akinek érvényesüléséről szintén gondoskodnunk kell. A szövetkezeti alkalmazott kereskedői tevékenysége, különösen akkor, ha pl. az általa jól végzett munka arányában jutalmat kap, kevéssé különbözik a saját számlára dolgozó kereskedő munkájától. Talán csak abban, hogy a szövetkezeti alkalmazott az általa kiszolgált fogyasztónak, vagy termelőnek betekintést enged az áruközvetítői üzlet számadásába, míg a fogyasztó,