Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 3. szám - A szövetkezés szabadsága

138 mányzati szerv, nincs az a még úgy kiépített hivatalos gépezet, amely oly gyorsan és hatásosan, egyben gazdaságosan is tudna hatni, mint az önsegély, amelyet a társadalom, vagy annak egy része igénybevehet, amint veszélyeztetve érzi jogos érdekeit. 4. A gazdasági önsegély szerve: a szövetkezet. A társadalom értékes és független elemei az önsegély e szervét természetadta joguknál fogva igénybevéhetik, különösen akkor, ha függetlenségüket a kapitalizmus rendszere által foglyulejtett egyedekkel szemben akarják megvédeni, még ha ezeket az egyedeket a divatos szólásmód megvédendő „önálló egzisztenciáknak"1 nevezi is. Az ilyen „önálló egzisztenciák'' javára történő jogalkotás érdekében indított propaganda sokszor tudatosan nem is közérdeket véd, hanem inkább magánérdekek megvédésére törekszik. Nem szabad még figyelmen kívül hagynunk a következő gazdaság-szervezeti tényt: az egyéni kereskedőnek gazdasági szempontból csak addig van meg a létjogosultsága, amíg gazdasági szempontból hasznos munkát fejt ki. Ha azonban a kereskedőt a jogalkotás úgy támogatná, hogy olyan munkát végezhessen, amelyet más módon jobban és olcsóbban lehet elvégezni, akkor ez a jogalkotás: a) ártana az általa helytelenül támogatott „önálló gazdasági alanynak", mert az ilyen támogatás csak ideig-óráig maradhat fenn, a gazdaságosság törvénye előbb-utóbb erősebb lesz, mint a helytelenül megfogalmazott paragrafus s akkor elpusztul az „önálló egzisztencia"; b) ártana a közgazdaság egész szervezetének, mert olcsóbban elvégezhető munkát a társadalmi igazságosság követelményének fennforgása nélkül drágábban végeztet el, mint ahogy azt elvégezni lehetne. Állításomat gyakorlati példával teszem könnyebben érthetővé: Szőlőtermelő vidéken a lakosságnak rézgálicra van szüksége. Ez a cikk egységes minőségben kerül ki a gyárakból, divatnak alávetve nincs, általában egy- és ugyanabban az időpontban van a termelöknek rá szüksége. Az ilyen cikket helyes gazdálkodás mellett nem kell valamely boltban tárolni, nem kell kirakatba tenni, hogy ezzel a vevő figyelmét felhívjuk. Az a szerv tehát, amely ezt az árut a gyárból a fogyasztóhoz elviszi, az ú. n. „kereskedői" munkának csak egy részét kell, hogy elvégezze, meg kell rendelnie (az áru ma kartelltől származik s így a beszerzésnél alku lehetősége sem áll fenn), el kell hozatnia, szét kell osztania. A kereskedői munka ama részét, mely a kereslet (divat) helyes felismeréséből, tárolásból, kínálásból, hirdetésből stb. áll, itt nem kell elvégezni, mert különben felesleges munkát végzünk és drágítjuk az árut. Előrebocsátjuk, hogy számításainknál az utolsó békeidényben érvényben volt árakat és feltételeket vettük figyelembe. Egy 2 holdas szőlősgazda évi átlagos normális rézgálicszükséglete (2 kat. holdra) kb. 60 kg. I. Ha ezt a rézgálicmennyiséget gazdatársaival összeállva szövetkezete útján legalább 50 q-ás (kis vagon) tételben ho-