Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 1. szám - A gazdasági jog, mint tudományelméleti probléma

13 jog fogalmához, éppen azért, mert a jog valóságos történeti és társadalmi életjelenség (a valósággal közvetítő útján összekapcsolt transcendens idea). A jog dualisztikus felfogásában rejlő tanítást általánosságban el kell fogadnunk, azonban éppen az a tény, hogy az értékek és a valóság világát az emberi cselekvés köti össze, idézi elő, hogy a kettősség csak gondolatban különíthető el egymástól, a valóságban azonban nem. Valójában a dualisztikus felfogás végiggondolásánál nem tudunk szabadulni a vegyes jellegű elméletek nehézkességétől, nevezetesen attól a problémától, hogy miként kapjunk egy egységes felfogásmódot, szemléleti formát, a jog mibenlétére nézve. Mert nyilvánvaló, hogy a cselekvés (mint „összekötő" az érték és valóság világa között) és egyáltalában a jog megvalósulása (mint kívánalom) csak azt a folyamatot jelzi, mellyel a gondolkodó és cselekvő ember, lényének kettősségéből folyóan a környezetben hatását kifejti. Tehát eredetileg „személyes megnyilvánulásról" van szó, nem pedig társadalmi jelenségről. Miként a tudományok osztályozásának5 alapjául helyesebb, ha nem az ismeret tárgyát, hanem az ismeret célját választjuk, jelen esetben is okszerűbb egy sajátos, egységes szemléleti módot választanunk a jog tudományelméleti vizsgálatánál, mervén belül azután a jog ismerettárgyának úgy axiológiai, mint szociológiai vonatkozásával számolhatunk. Stammler szerint arra a kérdésre, hogy mi a viszony a jog és az emberek társasélete között s illetve a jog és a közgazdaság között, módszertanilag akkor kapunk helyes választ, ha nem az egyes meglévő jogszabályok halmazatából (a posterioriából), hanem a társadalom fogalmából indulunk ki, mely viszont egymásrahatást jelent, melyben a valóságos cselekvés és az azt összefogó szabályozás mindig megkülönböztethető. A társadalmi lét az egymás mellett élő emberek együttműködésében nyilatkozik meg, így természetesen az ezt megalapozó külső szabályozás is az összeműködő emberek felé fordul, velük operál. Mármost tudjuk, hogy Kelsen tiszta jogtanából minden szociológiai tényezőt kirekesztett, míg Stammler belebocsátkozott 5 Dékány István a két tudománycsoportról szóló elméletet bírálja, mert szerinte a normatív és valóságtudományban két izolált világ áll elénk. A kettő között kapcsolatok vannak, — mondja — melyet csak akkor találunk meg, ha felfedezzük a valóságtudományi probléma értékoldalát, de amely nem gyakorlat és a normativtudományi probléma valóságoldalát, amely nem elmélet. Elkülönítendő csoportnak tartja az ú. n. instrumentális társadalomtudományokat, melyek közé a jogtudomány is tartozik. („Tudományelméleti alapok a társadalomtudományokban". Budapest, Tud. Akad., 1926.) E felfogás végeredményben ugyancsak tárgyi alapon választja el a tudományokat, melyhez azonban tudományszer&ezeíi nézőpontot csatol s pluralisztikus. A mi felfogásunk : monisztikus, ismeretcélra alapított, szemléleti módszer.