Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 1. szám - A gazdasági jog, mint tudományelméleti probléma

14 a jog és gazdaság (társadalomgazdaság) viszonyának vizsgálatába. Felfogása szerint a jog és gazdaság : a társadalmi élet formája és anyaga. A kettő csak formailag bontható szét. A társadalomgazdaságnak a jogi szabályozástól való függó'sége tehát csupán fogalmi, nem pedig időbeli vagy kauzális. A valóságban a gazdaság és jog nem két önálló tárgy, hanem egyazon tárgynak két eleme. A jogot formai funkciójában nem szabad úgy felfognunk, mint egy edényt, melybe utóbb öntünk valami anyagot, t. i. a gazdaság anyagi valóságát. A jog logikailag szükséges elem a társas élet gondolatához s ugyanígy a társasgazdaság nem külön létező dolog, melyre utóbb érvényesíti hatását a jogi szabályozás. Stammler felfogásának lényege tehát az, hogy a jog csupán logikai létmeghatározó mozzanat a társadalmi életben, a jog funkciója logikai funkció vagy ismeretelméleti funkció. A dualisztikus felfogás már nagy súlyt helyez a jog szociológiai problémájára s ezzel kapcsolatban a kauzalitásra is, bár e felfogásnak egyik nehézkessége éppen abban rejlik, hogy a kauzalitás csupán a társadalmi valóság világára vonatkozhat, már pedig e nézet szerint a jog : értékes valóság. Ügy az ujkanti, mint a dualisztikus felfogás megegyezik abban, hogy főproblémája a jog képletének, mint létezőnek elhelyezése a lét két különböző világában, a szellem vagy a valÓBág világában. E mellett a jog maradandó és változatlan elemeinek egységét egyrészt, s a változó elemek kauzális meghatározását másrészt, a jog fejlődésének és örök változatlanságának gondolatát állítják egymással szembe. A jog fejlődésének felfogása tekintetében ismét kétféle nézet alakult ki, az egyik pusztán logikai folyamatként, a másik okozatosan szükségszerű folyamatként szemléli. Ellenben magának a jognak fogalmi szerkezete szempontjából közelebbi támpontok gyanánt csak bizonyos kategóriákat kapunk. Stammler a jog fogalmát : sérthetetlen, önhatalmú, uralkodó és összekapcsoló akaratként határozta meg. A továbbiakban a jog szerkezete számára négy jogi kategóriát jelöl meg : 1. jogalany-jogtárgy, 2. jogalap-jogviszony, 3. jogi fölé- és alárendeltség, 4. jogszerűség-jogellenesség. Ugyanő a jog feladatait a következő négy csoportban jelöli meg : 1. jogképesség, jogi javak ; 2. a jogilag jelentős cselekvések szabályozása ; 3. a jogban az „utolsó szó" meghatározása az akarat személyi és tárgyi oldalán (szuverénitás, tulajdon) ; 4. a jogvédelem és a jogsértés következménye (szankciók).6 Már most e kategóriák és feladatok nem nyújtanak felvilágosítást a jog társadalmi funkciói tekintetében, sem pedig a különféle jogterületeknek a jog fogalmából folyó elhatárolására nézve. 6 R. Stammler : Wesen des Reehtes und der Rechtswissenschaf i. (Systematische Recht9wissenschaft c. gyűjt, műben. Leipzig, 1913. 34—35. o.)