Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 1. szám - A gazdasági jog, mint tudományelméleti probléma

12 való elhelyezése, hanem a létformájától elkülönített működésének törvénye is. Nézzük meg, hogy vájjon a jogbölcselet, mai állásában, hozzásegít-e a bennünket érdeklő probléma megoldásához. II. A probléma bölcseleti oldala. A jog lényegére vonatkozó felfogások két nagy csoportba oszthatók : a monisztikus és a dualisztikus felfogásra. A monisztikus jogelmélet kiindulópontja a transcendentális filozófia, mely nem tapasztalati tényekkel, hanem a tiszta ész fogalmaival, tehát azokkal a megismerési formákkal foglalkozik, amelyek a tapasztalatot egyáltalában lehetővé teszik. E módszer tani, ismeretelméleti felfogásra támaszkodva az újkanti jogfilozófia a jog helyét az értékek és eszmék birodalmában jelölte meg, mely a tapasztalati világtól élesen el van különülve ; a jog puszta norma (Sollen), melynek a valóság (Sein) birodalmához semmi köze. A jog a szellemi világban létező, eszmei érvénnyel bíró értékmérő, amelynek sem léte, sem működése nincs kapcsolatban a valóság birodalmával, mert hiszen az emberi valóságos cselekvéseket a joghoz, mint eszmei értékmérőhöz viszonyítva csupán értékeljük. (,,An sich" transcendens idea.) A jog dualisztikus felfogása azt tanítja, hogy miként minden kultúrjelenségben közvetlen és szoros kapcsolat van az érték- és valóságoldal között, úgy a jog is kettős természettel bíró jelenség. E szerint a jog a rendezett társadalmi együttélés eszköze és mint ilyen, axiológiailag és valóságtudományilag igazolható norma, amely ekként az értékek szellemi és a társadalom valóságos világába egyaránt beletartozik. Az élő jogszabályoknak az emberi cselekvésekben valósággá kell válniok. Az értékek és a valóság világát az a tény köti össze, az a lehetőség kapcsolja egybe, hogy a jog szabálytartalma az emberi cselekvés által valósággá, társadalmi, történeti jelenséggé lesz. Más szemszögből nézve: a jogeszmét a valósággal a hatalom köti össze. A jogeszme értelmi, észszerű jellegű, tehát szellemi valóság. A hatalom : testi és lelki erők fölött való rendelkezés, tehát természeti jellegű. A jognak a hatalom nélkül nincs empirikus léte, mert csak metaempirikus idea marad. A valósággá léteihez, a való életben, támaszpontra van szüksége, valami anyagira, amelyet formálhat, amelynek formálásával testet ölthet, a valóság világában megjelenik s amely által a jogeszme realizálódik ; ezt az anyagot a valóságban ténykedő hatalom szolgáltatja.4 A jog dualisztikus felfogása szerint éppen a jognak ez a tényleges érvényesülése, mint tény, a jogfogalom kialakításánál nem hagyható figyelmen kívül. Tehát a valóságoldal hozzátartozik a 4 Paul Hensél: Recht und Macht, a Rechtsidee u. Staatsgedanke (Berlin, 1930.) című Binder ünn. dolg. 180. oldalán.