Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 2. szám - Az igazgatósági tagok és az alkalmazottak felelőssége

96 ügyintézés a nagyobb részvénytársaságoknál a végrehajtó bizottság és az ügyvezető igazgatóság kezébe ment át, tehát helyes volna de lege ferenda „igazgató tanácsot" szervezni (a német Aufsichtsrat), amely az ügyvezetést irányítaná és ellenőrizné az igazgatóságot (a német Vorstand), mely utóbbi a tényleges ügyintézésért volna felelős. Dr. Kuncz Ödön elgondolása szerint a mi kereskedelmi törvényünknek felügyelő bizottsága el volna ejtendő s a technikai ellenőrzést hites könyvvizsgálókra kellene bízni. Ameddig dr. Kuncz Ödön ezen elgondolásai törvényhozásilag meg nem valósíttatnak, mindig lesz némi ingadozás a bírói gyakorlatban, mert jelenleg a törvényes szabályok és a való élet között, — mint mindannyian tudjuk — áthidalhatatlan a szakadék. Jelenleg az a helyzet, hogy az igazgatósági tagok legnagyobb része szalmaemberekből (strohmannokból) áll, akik körömszakadtáig védekeznek minden felelősségvállalás elől. Tagadhatatlan, hogy a kir. Kúria nem egészen egyöntetű döntéseiben néha-néha támogatja azon igazgatósági tagokat, akik a felelősség alól ki akarják magukat vonni. 1943 június 23-án lett kihirdetve a C. VII. 1405—1943. számú határozat, melyben egy bukott takarékpénztárra vonatkozólag a következő megállapítások olvashatók: „1924-től kezdődőleg a részvénytársaság szakított régi előrelátó üzleti politikájával. Működési körét, a gazdasági fellendülés fokozódó üzleti lehetőségeit tartva szem előtt, túlzott mértékben igyekezett kiterjeszteni. Súlyosan veszteséges ügyek lebonyolítása után tovább folytatta tőkeviszonyaival arányban nem álló terjeszkedését és 1926—1930. években hat kisebb vidéki pénzintézetnél, valamint öt ipari vállalatnál szerzett részvényérdekeltséget. Ezenkívül három fiókot nyitott és jelentékeny mezőgazdasági hiteleket folyósított. Ezzel szemben sohasem rendelkezett olyan saját tőkével, amely ezek hitellel való ellátásához szükséges volt. Ennélfogva az így keletkezett pénzügyi feszültséget csak saját hiteleinek nem kívánatos fokozásával tudja enyhíteni és kénytelen volt 21 pénzintézettől valamint két magánbankháztól 4.8 millió pengő viszontleszámítolási hitelt igénybevenni. A kellően át nem gondolt üzleti politika eredményeként súlyos immobilitás következett be. Ezenfelül ott, ahol érdekeltséget vállalt, nem minden esetben gyakorolt kellő ellenőrzést. További kérdés azonban, hogy az előbb vázolt és utóbb helytelennek bizonyult üzleti politika egymagában elég alapot nyujt-e arra, hogy a Takarékpénztár betevőit ért kárért az igazgatóság tagjai anyagilag felelőssé tétessenek?" „A kereskedelmi élet természetével összefügg az, hogy a kereskedő, illetve a részvénytársaság igazgatósága az üzleti