Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 2. szám - Az igazgatósági tagok és az alkalmazottak felelőssége

97 élet lehetőségeit, az ú. n. konjunktúrát a mutatkozó alkalmak szerint kihasználja. Ennek módszereit azonban sem a törvény, sem az alapszabályok nem állapíthatják meg, hanem a kereskedőnek kell a várható üzleti eredményt saját üzleti tapasztalatai szerint a kockázat mérlegelésével lemérni. A kockázat viszont magával hozhatja az esetleges veszteségeket is. Az a körülmény, hogy az igazgatóság által irányított üzleti politika utóbb nem bizonyult helyesnek, sőt a társaság nagyfokú immobilitását vonta maga után, még a társaság vagyoni helyzetét nem hűen feltüntető mérlegek mellett sem nyújt kellő alapot az igazgatósági tagok harmadik személyekkel szemben való kártérítési felelősségének megállapítására." Természetes, hogy ezen fejtegetések után a kir. Kúria kimondta azt, hogy az igazgatósági tagok, dacára minden előrelátás nélkül folytatott szakszerűtlen és gondatlan üzleti politikájuknak, a károsultaknak felelősségei nem tartoznak. Ebbe belenyugodni nem lehet. Az igazgatósági tagok sokszor minden munka nélkül élveznek tekintélyes jövedelmeket, tehát velük szemben a rendes kereskedő gondosságát fokozott mértékben kellene megkövetelni. Hiszen vannak olyan bírósági határozatok, amelyek nem igazgatósági tagoknál, hanem szolgálati viszonyban lévő, vezető állású alkalmazottalinál a szaktudás hiányát a munka teljesítésére való képtelenségnek minősítik. Az 1932 november 8-án kelt, C. II. 8293/1930. számú határozat a következőket jelentette ki: „Az a tény, hogy a malom vezető felperes a malom üzemi eredményei és fizetőképessége felől tájékozva nem volt és az arról adott kedvező, de utóbb valótlannak bizonyult információ által az alpereseket 4 hónapon át tévedésben tartotta és a malom való helyzetéről csak elkésve tudott tájékozódni és helyes jelentést tenni, kellő alapot nyújtott az alpereseknek annak megállapítására, hogy a felperes az üzemet áttekinteni nem tudta, s a szerződésileg elvállalt munka elvégzésére képtelen volt. Nem hivatkozhat sikerrel a felperes arra, hogy a számításaiban tévedett és a helytelen üzletvitel hátrányos következményeit kellő időben fel nem ismerte, mert a malom vezetői feladata és az alkalmaztatásának oka és célja épp az volt, hogy a malom üzemét és üzletét úgy irányítsa, hogy az a kitűzött célnak az elérésére alkalmas is legyen. A szerződésileg elvállalt feladatának teljesítésére a felperes képtelennek bizonyulván, az alperesek jogosan bocsátották el — azonnali hatállyal — állásából." A fenti gondolatmenet megfelel a Kúria jelenlegi álláspontjának is, mert 1943 március 23-án kelt P. n. 5253/1942. számú határozatában a következő olvasható: i