Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 1. szám - Az iparjogosítványok kiadásának háborús rendje

9 kolására régi és állítólag hatályban maradt rendeletekre hivatkozik, azonban a 33.800/1943. Ip. M. sz. rendelet 3. §-ában felsorolt valamennyi iparnál már korábbi jogszabály írta elő az engedélyt, hiszen e § úgy kezdődik, hogy ott felsorolt iparoknál „az iparjogosítványt továbbra is csak az illetékes miniszternek ... külön engedélye alapján szabad kiadni"; ebből pedig világosan következik, hogy amely ipar a felsorolásban nem szerepel, arra a rendelet megszüntette az engedély szükséges voltát és így a végrehajtási utasítás egyes iparokat tulajdonkép újra besorolt az engedélyhez kötött iparok jegyzékébe. De nem ez az egyetlen ellentét a rendelet és végrehajtási utasítása között. A rendelet 5. §-a szerint pl. az iparhatóság teszi át a kamara véleményének beérkezése után az iratokat a kijelölés, illetőleg az áruval ellátható kereskedők névjegyzékébe való felvétel kérdésében dönteni hivatott hatósághoz olyankor, ha a folyamodó kijelöléstől, illetőleg a névjegyzékbe való felvételtől függő kereskedést kíván gyakorolni. A végrehajtási utasítás II. B. 3. pontja szerint pedig a kamara szerzi be az anyaghivatal hozzájárulását minden az iparügyi miniszter ügykörébe tartozó ipar (tehát nemcsak a kereskedés) tekintetében. Nyilvánvaló, hogy ez a két rendelkezés úgy a hozzájárulás feltételei, mint az eljáró hatóság tekintetében egymásnak ellentmond. Az előadottak — úgy hiszem — elegendően igazolják, hogy a végrehajtási utasításnak nevezett szabályozás tulajdonképpen a rendeletnek új, javított kiadását teszi. Annak ellenére, hogy a 36.805/1943. Ip . M. sz. alatt kiadott utasítás több kiegészítő és módosító rendelkezést is tartalmaz, azt tudtommal a Budapesti Közlönyben nem hirdették ki; csak a Közgazdasági Értesítőben jelent meg, de ott sem a rendeleteket közlő részben, hanem a „Közigazgatási joggyakorlat" feliratú részben és a kiadás időpontjának megjelölése nélkül. Ha az iparügyi minisztérium módosítani és kiegészíteni akarta a korábbi rendeletet, akkor az új szabályozást rendeletként a Budapesti Közlönyben is ki kellett volna hirdettetnie. Azonkívül az alkalmazás megkönnyítése szempontjából helyénvaló lett volna az új rendeletbe a korábbi rendelet változatlanul hatályban maradó rendelkezéseit is átvenni, hogy így az egész joganyag egységes szerkezetbe foglalva, könnyen áttekinthetően álljon rendelkezésre. Ma ugyanis az a helyzet, hogy csak a rendelet és a végrehajtási utasítás elég nehézséget okozó összehasonlítása által lehet az alkalmazásban álló jogszabályokat megállapítani. Az alkalmazásban bizonyára az is nehézséget okoz, hogy a végrehajtási utasítás nincs a szokásos módon szakaszokra vagy legalább pontokra tagozva, hanem római és arab számokkal, továbbá nagy- és kisbetűkkel vannak az egyes részek megjelölve és így bizony az egyes részekre való határozott utalás nem kis nehézséget okoz. Egyed István