Gazdasági jog, 1943 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 1. szám - A gazdasági jog és Magyary Zoltán Magyar Közigazgatása [könyvismertetés]

28 lapunk irodalmi rovatában mi is foglalkozni kívánunk. Ezen a helyen a műnek csak egynéhány olyan gondolatára és részletére hívjuli fel a figyelmet, amelyek közelről érdeklik a gazdasági jognak mind módszertanát, mind pedig anyagát. Magyary könyve nem a közigazgatási jogot, hanem a „közigazgatást" kívánja az olvasó elé tárni. Amelynek nemcsak jogi rendje, hanem szervezete és működése is van. A könyv célja, hogy a közigazgatási jog dogmatikáját a modern közigazgatás valóságával szorosabb kapcsolatba hozza; a jogászi szempont mellett a közigazgatástan nézőpontját is érvényesítse. Idézi Concha Győzőt: „A közigazgatásjog a közigazgatásról majd csak annyi tájékozást ad, mint a kereskedelmi jog a kereskedésről". Síkra száll a közigazgatástudományi irány mellett, amely azt vallja, hogy a közigazgatás sem tisztán jogi, sem tisztán közigazgatástani szempontból meg nem magyarázható, hanem szükség van mindkét szempont egymást kiegészítő alkalmazására (101. 1.). „A közigazgatási jog önmagában olyan absztrakció, amely az életben nem fordul elő. Az élettel összhangban levő tudományos magyarázat másként nem adható, csak úgy, ha a közigazgatásnak nem-jogi vonatkozásait, mondjuk a közigazgatást anyagi értelemben, vesszük alapul és ahhoz vesszük a közigazgatási jogot, amely a közigazgatás kerete, formája, s amelyet ezért úgy is nevezhetünk, hogy a közigazgatás formai értelemben" (579. 1.). „A közigazgatástani és a közigazgatási jogi szempont egymáshoz való viszonya a következő: a közigazgatástan hivatása, hogy a közigazgatás elvi, szervezeti és technikai problémáit kivizsgálja és azok különböző megoldásainak előnyeit és hátrányait kimutassa. A tételes jog a különböző lehetőségek közül mindig csak egyet választhat ki... A tételes jog mjegoldásainak mértéke tárgyi helyesség vagy célszerűség, eredményesség szempontjából nem a jog, hanem a közigazgatástan" (580. Lj. E sorokat olvasva, önkéntelenül is eszünkbe jut a „gazdaságjogi módszer", amely a tisztán jogászi szempont alkalmazása mellett, segítségért fordul a jogösszehasonlító, a történelmi és szociológiai, valamint a jogpolitikai szempontokhoz is. És azt vallja, hogy a jogtudománynak egy pillanatra sem szabad szem elől tévesztenie az élet tapasztalatait, az életben érvényesülő érdekeket és a jogszabályt kialakító hatalmi tényezőket. És ha Magyary Zoltán nem tudja elképzelni a közigazgatási jog helyes kifejtését annak anyaga: a közigazgatás nélkül, úgy az ő álláspontjának alátámasztására a gazdasági jogászok is hivatkozhatnak arra, hogy tökéletes váltójogi, biztosításjogi, fuvarozásjogi stb. ismereteket megszervezni a váltó, a biztosítás vagy a fuvarozás közgazdasági és üzemgazdasági funkcióinak figyelembevétele nélkül nem lehet. És ha nem is az a főhivatása a kereskedelmi jog tudományának, hogy „a kereskedésről tájékoztasson", — mégis tökéletlenül oldja meg feladatát, ha bezárkózik a tiszta jogdogmatika falai mögé és elmulasztja, hogy tudomást szerezzen a kereskedésről is. A könyvnek a gazdasági jogot is érdeklő részletei tekintetében