Gazdasági jog, 1943 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 1. szám - A gazdasági jog és Magyary Zoltán Magyar Közigazgatása [könyvismertetés]

29 mindenekelőtt a negyedik fejezetre kell a figyelmet felhívnunk. Ez a fejezet mutat reá konkrétumokkal arra, hogy miként kell a közigazgatási jogot a közigazgatás valóságával szoros kapcsolatba hozni. Az a közigazgatási tisztviselő, aki nem ismeri a területet, amelyen dolgozik, nem ismeri közelről a népességet, amelynek ügyeit intézi és nincsen tisztában a gazdasági élet adottságaival, — légüres térben igazgat nem létező embereket elképzelt gazdasági háttérben. Kétségtelen, hogy mindazokat az adatokat, amelyeket a könyv az ország területéről, éghajlatáról, vízrajzáról, talajáról, népességéről és gazdasági apparátusáról csoportosít, — részletesebben kidolgozva találjuk meg a statisztikai, a politikai és gazdasági földrajzi, valamint a közgazdasági irodalomban. Tagadhatatlan érdeme azonban a könyvnek, hogy élesen kidomborítja ezeknek az alapoknak a közigazgatás szempontjából való nagy jelentőségét és azoknak a közigazgatással fennálló szoros kapcsolatát. Ennek a hangsúlyozása fokozottan szükséges a mai korban, amidőn a gazdaságpolitika mind nagyobb és nagyobb teljesítményeket ró a közigazgatásra, A gazdasági jog szempontjából igen értékesek azok a fejtegetések, amelyek az érdekképviseletek jelentőségére világítanak és azokat kitűnő szisztematikai érzékkel csoportosítják. Ezek a fejtegetések könnyűvé teszik annak a legújabbkori jelenségnek megértését és értékelését, hogy Olaszország, Portugália és részben Németország a rendi szervezetet felöltő érdekképviseleteket az ország politikai megszervezésére is felhasználták. A közüzemeket ismertető 34. § teljesen a gazdasági jog talaján mozog. Helyes annak megállapítása, hogy a közüzemek a közigazgatás szervezeti egységeit jelentik, mert gazdasági tevékenységük a köz érdekét szolgálja és „anyaközületük" az állam, törvényhatóság, város, község vagy valamely köztestület. A részletek tekintetében azonban szükségesnek tartunk egynéhány megjegyzést. A közigazgatás által kezelt közüzemek is lehetnek kereskedők (ha iparszerűleg foglalkoznak kereskedelmi ügyletekkel) és ügyleteik lehetnek kereskedelmi ügyletek (ha pl. az állami nyomda továbbadás céljából vásárol papirost). Ha az állam, stb. egyéni cég alakjában foglalkozik kereskedelmi ügyletekkel, a cég tulajdonosa maga a közjogi jogi személy lesz. A „vegyes jellegű kereskedelmi társaságok" cím alatt csoportosított közérdekű vállalatok közül nem minden aggály nélkül minősítenénk pl. a Magyar Nemzeti Bankot, a Pénzintézeti Központot, az Országos Központi Hitelszövetkezetet, stb. egyszerűen — közüzemeknek! Ezek az organizációk kétségtelenül közérdekű funkciókat is végeznek, de saját tőkéjük társadalmi tőke is, feladatuk magánvállalatok érdekének az előmozdítása, stb. és igen nehezen szubszumálhatók, a Magyary Zoltán által helyesen körülírt közüzem fogalma alá. A gazdasági jog szempontjából különös figyelmet érdemel az az alaposság és öntudatosság, amellyel Magyary Zoltán párhuzamot von a nagy műszaki és kereskedelmi vállalatok üzemvezetése és a köz-