Gazdasági jog, 1943 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 3. szám - Anglia jelzálogjoga és nyilvántartásai

134 tokjoga (legal estate) alapján az adós késedelmének beálltával azt is kívánhatja, hogy az elzálogosított ingatlannak birtokosaként őt tüntessék fel a nyilvántartási jegyzékekben, amikor az adós jogát csupán egyidejűleg bejegyzendő óvás (caution) fogja fenntartani. Dyen terhelést (charge) az ingatlan birtokosa saját zálogként, közvetlenül sajátmaga javára is létesíthet. — A terhelés (charge) forgalomképessége sokkal nagyobb, mint a birtokzálogé: arról bizonylatot (certificate of charge) kell kiállítani, s az ellen, aki terhelést az előírt alakszerűségek mellett ellenszolgáltatás ellenében szerez meg, a terhelés (charge) esetleges hibái vagy fogyatékosságai fel nem hozhatók. C) A közvetett zálogjog (lien) 1925. óta ingatlan megterhelésének szokásos alakja. Ez nem magán az ingatlanon ad közvetlen zálogjogot, hanem azon az értékapíron (land certificate), amelyet a nyilvántartási jegyzékeket vezető hivatal állít ki a jegyzékekben feltüntetett birtokosok számára, s ezen keresztül közvetve magán a jegyzékbe bevezetett ingatlanon is. Létesítéséhez más alakszerűség, mint az egyszerű letétbehelyezés nem is szükséges, azoknál a nagy előnyöknél fogva azonban, amelyeket a pecsétes okirat (deed) biztosít a hitelező javára, a közvetett zálogjogot is többnyire ilyen okiratban alapítják. — Különbözik ettől a közvetlen zálogjogtól az a jog, amelyet szintén a „lien" szóval jelölnek s amely megilleti az ingatlan eladóját a hátralékos vételár s annak 4% kamata erejéig az eladott ingatlanon mindaddig, amíg követelésének fedezetére más biztosítékot nem szerzett. Ez a „lien" tehát azzal a kiváltságos zálogjoggal van rokonságban, amelyet a francia jelzálogjog ad az ingatlan eladójának az eladott ingatlanon a vételárhátralék biztosítására. II. 1. A jelzálogjogok és egyéb dologi jogok nyilvántartására Angliában, — Bedford, Yorkshire és Middlessex grófságok kivételével — 1875-ig intézmény nem volt. Viktória királynő 25. és 26. statútuma honosította meg először a nyilvántartásoknak bizonyos rendszerét. Ezeknek igénybevételét azonban a törvény a felek tetszésére bízta, s azonkívül csak megtámadhatatlan jogokat engedett felvenni a nyilvántartásokba, így a törvény a gyakorlatban kevéssé tudott magának érvényt szerezni. Viktória királynő 38. és 39. statútuma, az 1897. évi Land Transfer Act igyekezett továbbfejleszteni a nyilvántartási rendszert és ebben a vonatkozásban a kontinentális jogokat választotta mintául. Ezeket követte V. György király 15. statútuma, az 1925. évi Land Registration Act, amely mellett továbbra is érvényben maradt az említett három grófságban az ott szokásos jóval kezdetlegesebb nyilvántartási rendszer, amely voltaképpen nem egyéb, mint az átruházásokat feltüntető okmányok gyűjteménye. Az 1925. évi Land Registration Act a korábbi törvényeket öszszefoglalja, módosítja és modernizálja. Rendszere a kontinentális nyilvántartásoknak és a Tőrrens-féle rendszernek összeolvasztása,