Gazdasági jog, 1943 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 3. szám - Anglia jelzálogjoga és nyilvántartásai

135 amelynek a birtokzálog intézménye még erősebben közeledik a jelzálogjoghoz. Az új nyilvántartási rendszer eddig csak Londonban kötelező, de annak hatályát a kormány a grófsági tanács kérelmére, sőt, előzetes vizsgálódás alapján hivatalból is, bármely grófságra kiterjeszitheti. Ha Bredford, Yorkshire vagy Middlessex grófságok valamelyikében valamilyen ingatlant ezekbe az új nyilvántartási jegyzékekbe vezetitek be, úgy azoknak a régi jegyzékekben való vezetését meg kell szüntetni. 2. A nyilvántartásokat a Londonban székelő központi nyilvántartó hivatal (Office of Land Registry) vezeti, amelynek joghatósága a szigetország egész területére kiterjed: ezt a hivatalt az 1875. évi lord Cairns-féle törvény állította fel s az 1925. évi törvény is fenntartotta. Feje a főnyiivántartó (General Registrar), alti jogvégzett ember s legalább tízévi tárgyaló ügyvédi (barrister) gyakorlattal nevezhetik ki; mellette segédnyilvántartók (assistent registrar) s megfelelő segédtisztviselők működnek. Valamennyien valóságos állami tisztviselők. A jogcím igazolásánál a hivatal munkájába bevonhatók tárgyaló ügyvédek (barrister) is. Az intézkedések a főnyiivántartó nevében történik. A bevezetési kérelmeket ő, illetve nevében a megbízott nyilvántartó bírálja el, s a kérelem megengedhetősége felett alakszerű határozattal dönt, amely ellen jogorvoslattal (appeal) lehet élni a királyné bíróságának kancellári osztályához (Queens Court Chancery Division). 3. A nyilvántartási rendszernek az alapját nem az ingatlan képezi, hanem a jogosult személye az, aki körül az adatok csoportosulnak: ez a mai helyzetben, amidőn Anglia földje túlnyomórészt hivatalosan még felmérve nincsen s a nyilvántartási jegyzékek vezetése csupán elenyésző kis területen kötelező, másként nem is lehet. Maga a nyilvántartási jegyzék nem könyvekből, hanem laza kartoték lapokból áll hármas beosztással: az első rész szolgál a területnek feltüntetésére, ez a birtok jegyzék (property-register), amelyet kétféle, pontos térkép egészít ki; a második rész foglalja magában a birtokosnak nevét, birtokának jogcímét s cselekvőképességének vagy birtok jogának esetleges korlátozásait (proprietorship register); a harmadik rész végül a terheléseknek (charge) és egyéb terheknek bevezetésére szolgál (register of charges and other incumbrances). E három részen felül külön jegyzéket vezet a nyilvántartó hivatal az Angliában igen elterjedt, hosszú időre, nem ritkán több nemzedékre kötött, dologi hatályú s bizonyos mértékig birtokosi jogokat is adó bérletekről (lease). 4. Mindezeknek a jegyzékeknek alaki nyilvánossága nincsen meg: azokat csak maga az érdekelt tekintheti meg s róluk értesítést is esak ő kaphat; a törvény különös rendelkezése kell ahhoz, hogy a nyilvántartásban szereplő ingatlan eladásának előkészítése alkalmával a venni szándékozó a birtokos kifejezett meghatalmazásával mégis megtekinthesse a nyilvántartásokat.