Gazdasági jog, 1943 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 3. szám - Anglia jelzálogjoga és nyilvántartásai

133 azonban megközelíti a biztosítékok egyesítése (consolidation of securities) névvel jelölt intézmény. Ha ugyanis az adós valamelyik ingatlanát bizonyos kölcsön fejében elzálogosította, s azután más ingatlanát más kölcsön fejében ugyanennek a hitelezőnek zálogosítja el, a méltányossági jog azt a szabályt állítja fel, hogy ilyenkor mindkét ingatlant úgy kell tekinteni, mintha az a két kölcsön együttes összegéért együttesen volna elzálogosítva, az adós tehát nem válthatja vissza csupán az egyik kölcsönnek visszafizetésével csak az egyik ingatlant, hanem mindkét kölcsönnek visszafizetésével mindkét ingatlant egyszerre kell visszaváltania. Ugyanez a szabály áll akkor is, ha az eredetileg különböző személyeknek elzálogosított birtokokat utóbb ugyanaz a személy szerzi meg. Ez a szabály annak is ellene szegezhető, aki az adóst illető méltányossági kiváltási jogot szerezte meg s ezt a jogot gyakorolni akarja, de csak akkor, ha a hitelező követeléseit korábban szerezte, mint a jogosult a méltányossági kiváltás jogát, e kiváltás jogát megvásárolni ennélfogva meglehetősen kockázatos. A birtokzálog hitelezője ma már adósát kényszereszközök alkalmazásával fizetésre, visszaváltásra is szoríthatja. Ez lehet zárlat, zárgondnok (receiver) bevezetésével, s lehet az árverésen való eladás joga (power of sale). Ezt a jogot korábban kifejezetten biztosítani kellett a hitelező számára a zálogszerződésben, 1881. óta azonban pecsétes okirattal (deed) létesített minden jogszerinti birtokzálognál az a vélelem, hogy a hitelezőt az árverés kérésének joga megilleti, még akkor is, ha ezt az okirat kifejezetten nem adná meg neki. A bíró azonban az árverést csak akkor rendelheti el, ha az adóst előzőleg legalább három hónappal fizetésre felszólították s ha ő legalább két hónapi kamattal hátralékban van. Árverés helyett el lehet rendelni az ingatlannak bírói közbenjövetellel szabadkézből való eladását, vagy az ingatlannak a véghajtóra való átruházását. A terhelt ingatlan értékesítésének ez a két könnyebb módja a szabály terhelés (charge) .esetén. Az értékesítésnek bármelyik módja kerül is alkalmazásba, a hitelezőket a vételár erejéig ki kell elégíteni, az ingatlan megszerzője tehát azt tehermentesen kapja meg. B) A zálog második alakja a terhelés (charge), melyet a kontinentális joghoz közeledve az 1875. évi lord Cairns-féle reformtörvény honosított meg. Ez csak a nyilvántartási jegyzékekbe bevezetett ingatlanokon alapítható s a nyilvántartási jegyzékekbe való bejegyzéssel jön létre. Alapításához pecsétes okirat (deed) szükséges, s ha abban kifejezetten kikötötték a felek, hogy a terhelésnek (charge) ugyanaz a hatálya legyen, mint a jogszerinti birtokzálognak (mortgage at law), akkor az jogszerint való birtokjogot (legal estate) biztosít a hitelezőnek (charge by deed expressed to be by way of legal mortgage), minek folytán a hitelező mindazt a jogot gyakorolhatja, ami a jogszerint való zálog hitelezőjét illeti, tehát az ingatlant bármikor ténylegesen birtokába veheti s annak visszaváltásából az adóst kizárhatja, — sőt jogszerinti bir-