Gazdasági jog, 1943 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 2. szám - A Kúria versenyjogi gyakorlata az utolsó három évben. 1. r.

101 gos figyelme mellett — az áru származása tekintetében tévedésben ne lehessen. Minél erősebb a külföldi származásra utaló jelzés, annál szembeszökőbbon kell feltüntetni az áru belföldi gyártását (C. IV. 3773/1940.). A doboznak a felső lapja a legjellegzetesebb része, vagyis ez utal a legerősebben az áru eredetére. Minthogy a vevőközönség figyelmét a szokásos és rendszerint felületes szemlélet mellett a doboz legjellegzetesebb része ragadja meg leginkább vagy kizárólagosan, a közönség vagy ennek egy része a doboz felső lapja alapján az áru eredete tekintetében tévedésbe eshetik akkor is, ha a doboz egyéb részén a belföldi gyártás ténye erre alkalmas módon fel van tüntetve, még akkor is, ha a fennálló rendelkezése értelmében külföldi árut behozni nem lehet, mert erről a közönség nagy részének tudomása nincs (C. IV. 1294/1942.). Pethd Tibor (Jövő számunkban folytatjuk.) Tőzsdei választottbírósági joggyakorlat 3. Áru kirakásának következményei. Az eladónak, mint szakmabelinek ismernie kellett, hogy a háborús forgalmi viszonyok folytán, a címzett részére az árunak vagonban való meghagyása lehetetlen, ha tehát a kérésére címére elküldött küldeményt közben ki kellett rakni, ennek következményei őt terhelik. Alperes védekezése lényegileg az volt, hogy felperes az árut kirakatta és ezért ezt nem volt köteles visszavenni. Felperes azt vetette ellen, hogy alperes az F/2., alattival az árut visszavette. Alperes álláspontja az volt, hogy amikor az F/2., alattit elküldötte, nem tudta, hogy a felperes az árut kirakatta. A bíróság az F/2., alattit olyan nyilatkozatnak értelmezte, mellyel az alperes az árut felperes kifogásolása folytán visszavette és őt azzal bízta meg, hogy a küldeményt neki visszajuttassa. A küldeménynek alperes címére való feladása alkalmával a felperes tehát alperes megbízottjaként járt el. A bíróság úgy találta, hogy alperes azon hivatkozása, hogy az F/2., alattiban foglalt nyilatkozat megtételekor tévedésben volt, mert nem tudta, hogy az áru kirakatott, nem helytálló. Igaz ugyan, hogy az áruüzleti szokások úgy rendelkeznek, hogy ha az átvevő az árut kirakatta, átvettnek tekintendő, azonban az alperesnek, mint szakmabelinek kellő gondosság mellett ismernie kellett a háborús forgalmi viszonyok ama korlátozását, amely a címzett részére az árunak a kocsiban való hagyását lehetetlenné teszi. A felperes az F/3., alattival igazola, hogy az árut ki kellett raknia. Amikor tehát az alperes a felperest arra utasította, hogy az árut címére küldje vissza, számolnia kellett azzal az eshetőséggel, hogy felperesnek az árut közben a kocsiból ki kellett raknia. így tehát alperesnek állítása szerinti tévedését a bíróság nem tekinthette olyan lényeges és véletlen tévedésnek, mely az F/2., alattiban foglalt szerződéses nyilatkozat megtámadására alapot ad. Ennek következtében a bíróság az alperes részére címzett küldeményt úgy tekintette, mint amelynek veszélye az alperest terheli. Az alperes ennek következtében a küldemény átvételét megtagadni nem volt jogosult és ha ezt mégis megtette, annak következményei őt érik. Budapesten, 1942. évi december hó 29. napján. Schwarz Jakab, a választott bíróság elnöke, Bartha Imre, Manovill Alfréd választott bírák, Dr. Sebestyén Péter jogügyi titkár. (407/1942. szám.)