Gazdasági jog, 1943 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 2. szám - A Kúria versenyjogi gyakorlata az utolsó három évben. 1. r.

102 4. Kártérítés. Ha felperesnek teljesítésre irányuló igénye a kereset beadásakor jogos, úgy a mai háborús viszonyok alatt kialakult tőzsdebírósági joggyakorlatnak megfelelően jogosan térhet át vagylagosan kártérítési jogalapra is. Alperes azzal védekezett, hogy felperesnek nem állt jogában teljesítés mellett a per során vagylagosan kártérítési jogalapra is áttérni. A tőzsdei áruüzleti szokások ugyanis előírják, hogy a szerződéshez hű fél a 65. § pontjai közül csak egy ízben választhat. Miután felperes választási jogával élt akkor, amikor teljesítést követelt, nem térhet át kártérítésre. Felperes csak akkor térhetett volna át kártérítésre, ha a követelés eredetileg teljesíthető lett volna és a szolgáltatás lehetetlenülése csak a per folyamán következett volna be. A jelen esetben azonban a kereseti kérelem már eredetileg is lehetetlen szolgáltatásra irányult, mert az 1942. évi szeptember hó 8-i és szeptember hó 10-i kormányrendeletek a borsót zár alá helyezték és így abban szabadforgalom nincs. Vitatta, hogy neki a kérdéses áruja nem volt meg, mert akitől az árut ő vásárolta, vele szemben nem tett eleget szállítási kötelezettségének. A lefolytatott bizonyítás alapján a bíróság megállapította, hogy a teljesítés csak időközben vált lehetetlenné, mert az 5200/1942. M. E. sz. rendelet 3. §-ának (2) bekezdése kimondotta, hogy a kereskedelmi miniszter a közellátási miniszterrel együtt kijelölheti azokat a cégeket, amelyek a zárolt áru forgalomba hozatalával foglalkozhatnak. Ha alperes az árunak birtokában lett volna és a rendelet szerint bejelentette volna, hogy az áru a felperesi cég tulaidonát képezi, semmi akadálya sem lett volna az áru felszabadításának és így a teljesítésnek. A 109.000/1942. K. M. számú rendelet 1. §-ának (4) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy ha a bejelenlett készlet nem a bejelentő tulajdona, úgy a bejelentésben a tulajdonos nevét fel kell tüntetni. Ez is azt igazolja, hogy a tulajdonosnak joga volt az áru felszabadítását kérni. Ha tehát a teljesítés nem volt lehetetlen, úgy felperes teljesítés iránti keresete indokolt volt. Ha pedig felperes helyesen indíthatott teljesítésre irányuló keresetet, úgy a per során az alább kifejtendő indokok alapján jogosan térhetett át vagylagosan kártérítési jogalapra. A bíróság miként az előző világháború alatt és az azt követő első években, úgy a mostani világháború alatt is azt a joggyakorlatot követi, hogy a rendkívüli viszonyok folytán nem járulhat hozzá az ügyeknek akként való elintézéséhez, hogy az egyik fél jogtalan előnyökhöz jusson, a másik fél pedig méltánytalan hátrányokkal sujtassék. Ebből kiindulva, ha a felperes a tárgyalás során nem tért volna is át vagylagosan kártérítési jogalapra, akkor a bíróság ilyen kérelem nélkül is teljesítés helyett csak kártérítést állapított volna meg, mert ma már a szállítás teljesítése tényleg lehetetlen. Nem volna tehát célja, hogy a bíróság olyan ítéletet hozzon, amelyről eleve tudja, hogy az a meghozott formában végre nem hajtható. Ezért a bíróság a szállításban késedemes alperest teljesítés helyett kártérítésre kötelezte. Budapest, 1942. évi december hó 1. napján. Bartha Imre, a választott bíróság elnöke, Baitz József, Darányi György, választott bírák, Dr. Adorján Ferenc jogyügyi titkár (289/1942. szám.) Adorján Ferenc.