Gazdasági jog, 1943 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 2. szám - Háborús adóztatási kérdések. Jogerő az adóztatásban

8!) év első felében jogerőre emelkedjék. Azokban az ügyekben, ahol a közigazgatási bíróság további bizonyítást rendel el, vagy a II. fokú határozatot feloldva, könyvvizsgálat elrendelését tartja szükségesnek, a könyvvizsgálat foganatosításáig csupán a II. fokon megállapított adók behajtása lenne szorgalmazható. • Minden távolabb áll tőlünk, mint a közigazgatási bíróság működéséhez fűződő nagy alkotmányjogi és pénzügyi érdekek súlyának csökkentése. Minden polgár tudatában van a közigazgatási bíróság pártatlanságához és szakismeretéhez fűződő garanciális érdekeknek, melyek bizonyos vonatkozásokban működési körének kiterjesztését, nem pedig korlátozását, vagy szűkítését tennék indokolttá. S ha a közelmúltban mégis történtek a bíróság hatáskörét szűkítő törvényes intézkedések, — mint a beruházási hozzájárulás ellen használható jogorvoslatoknak, a társulati adózás zsűrije elé utalt egyes ügyeknek hatásköréből való elvonásával — ezek korántsem a működése iránti közbizalom csökkenésének, hanem a gyors jogerőhöz fűződő nagy érdebeknek tulajdoníthatók s a lassú elintézéssel járó hátrányok kiküszöbölését kívánták elérni. Ezeket a speciális intézkedéseket általánossá tenni nem szabad s ez az eljárás nem is alkalmas módja a pénzügyi jogorvoslati eljárás reformjának, mert a bírói szakszerűségben rejlő biztonságot az ad hoc összeállított zsűrik gyors munkája nem fogja biztosíthatni. Megnyugvást keltő megoldásnak csak a középfokú bíróságoknak előlvázolt módon való létesítése kínálkozik, mely az ügyek egy részét végérvényesen elintézné, s csak a nagyobb jelentőségű ügyeket engedné a közigazgatási bíróság bölcs döntése alá. Egy faúsztatásból eredő kártérítési kereset, vagy egy hegyközségből való kiválással kapcsolatos kötelezettség megállapítása, a szegényügyek nagyrésze az azóta életrehívott érdekképviseleti szervek bíráskodásában lenne elintézhető, sőt a már sok tekintetben szakszerűsített közigazgatás hatáskörébe lenne utalható. Bár az elmélet és gyakorlat egyaránt igazolja, hogy a közigazgatási bíróság hatáskörébe utalt ügyek kereteinek megállapításánál az értékhatár nem lehet az egyedüli döntő szempont, a hatásköri reform megvalósításánál az értékhatár mégis kiinduló pontul kell, hogy szolgáljon. Tagadhatatlan, hogy kis substrátumú ügyekben való elvi állásfoglalás sokszor országos érdekkel bírhat, különösen, ha az esetek gyakorisága mellett a jogegység elvének kell érvényre jutnia. A közigazgatási bíróság reformja tekintetében egyébként utalok az „Adókódex vagy adórefom?..c. tanulmányomban javasolt megoldásra, mely (123. oldal) az ügyek szelekciójának szempontjaiul a következőket ajánlja: „Az adófelszólamlási bizottságnak és a közigazgatási bizottság adóügyi bizottságának kihagyása után a jogorvoslati eljárás útjai a kövekezőkóp alakulnának: 1. adminisztratív, kezelési, nyilvántartási és kedvezményi ügyekben fellebbezési fórum a mindenkori felettes hatóság;