Gazdasági jog, 1943 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 2. szám - Háborús adóztatási kérdések. Jogerő az adóztatásban

90 2. az adók jogossága, mérve, bírságok elengedése vagy mérséklése tekintetében, a végrehajtásnál előforduló szabálytalanság, valamint az adó­behajtási illetékek felszámítása, a kivetett általános kereseti adó, jövedelem­és vagyonadó mérséklése vagy elengedése, továbbá magánosoknak okozott károk megtérítése tárgyában hozott határozatok ellen a pénzügyi középfokú bíróság lenne a jogorvoslati fórum. Ennek jogkérdésben hozott határozatai korlátozás nélkül lennének a köz­igazgatási bírósághoz panaszolhatók, míg azokban az esetekben, ahol a panasz csupán az összegszerűség ellen (üzleti jövedelem, vagyon megbecsült összege stb.) irányul, a középfokú pénzügyi bíróság döntése 5000 P subsztrátumig végérvényes volna, s csak az 5000 P-n felül értékű ügyek lennénnek a köz­igazgatási bírósághoz intézett panasszal megtámadhatók." Ez a megoldás nagyban elősegítené az adókivetés gyors jog­erejéhez fűződő nagy érdekek megvalósulását, aminek különös jelen­tősége van ma, amikor a háborús viszonyok folytán az adózó sze­mélyi és vagyoni viszonyaiban rövid idő alatt állhatnak be olyan mélyreható változások, amelyek a kivetett adók behajthatóságát könnyen illuzóriussá tehetik, mérhetetlen kárára a köznek. A pénz­ügyi hatóságok által kimutatott és éveken át hajtott adóhátralékok nagyrészt a jogerő késedelmének tulajdoníthatók. A körözött adó­hátralékosok jegyzéke éppen emiatt évről-évre emelkedő számokat mutat. A fellebbezések jogerős elintézésének évekre való elhúzódása az állami költségvetés és zárszámadás rendjét is megváltoztathatja, ha az előirányzott adóbevétel jó része utólagos leírásokkal évek után szenved csökkenést. A fellebbezéseknek és panaszoknak mai túltengése ellen az illetékek emelése, és az alaptalan panaszolás elleni bírságok nyújthatnak orvoslást. A megoldás irányelveit a fenntiekben jelöltük meg. Azt, hogy a megoldás nem késhet soká, a gyakorlati és elmé­leti jogászok egyaránt elismerik s örömünkre szolgálna, ha e tanul­mányunk a kezdeményezést a helyes irányba terelhetné. Dr. Krivoss Árpád Az öregségi, rokkantsági, özvegyi és árvasági biztosítás rendezése a visszacsatolt keleti és erdélyi területeken A hivatalos lap 1943. évi január hó 22-i száma közli az 500/1943. M. E. számú rendeletet, amely a visszacsatolt keleti és erdélyi terü­leteken az öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági biztosítást az alábbiak szerint rendezi: A román társadalombiztosításban szerzett mindazokat a jogokat (igényeket és várományokat), amelyek a ma­gyar öregségi stb. biztosítás körébe tartoznak, el kell ismerni, illetőleg ki kell elégíteni, ha a szolgáltatásra jogot szerzett személy: a) az 1940. évi augusztus hó 30. napján a Komániától visszacsatolt terü­leten állandó lakóhellyel bírt, vagy b) az 1940. évi június hó 1. nap­jától az 1942. évi december hó 31. napjáig eltelt időben lakóhelyét Kománia területéről akár a visszacsatolt területre, akár Magyarország egyéb területére helyezte át, vagy c) magyar kormányhatósági intéz­kedéssel bármely időben Románia területéről Magyarország terüle­tére telepíttetett. Mindhárom esetben előfeltétel, hogy az egyébként igényjogosult Magyarország területén lakjék.

Next

/
Thumbnails
Contents