Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 2. szám - Élettér és magyar gazdasági jog

74 TANULMÁNYOK Élettér és magyar gazdasági jog Abból a statisztikailag igazolt tényből, hogy az emberiség létszámának állandó növekedése és a gazdasági javak fogyasztásának arányos emelkedése ellenére is az egyes személyre eső átlagos munkaidő tartama folyton csökken, Sarnhaber1 azt a következtetést vonja le, hogy az általános gazdasági fejlődés görbéje töretlenül felfelé ível s visszaesés a változott viszonyok közt sincs. Ennek a megállapításnak helyességét csak számos körülmény figyelembevételével dönthetjük el. Ezek sorában szerepel s valószínűleg nem csekély mérvben befolyásolja az eredményt a tervszerűen irányított kötött gazdasági rendszer, amelynek ma már mint nemcsak szórványos tünetként észlelhető, hanem világszerte egyre céltudatosabban alkalmazott s tudományosan is megalapozott új iránynak az említett jelenség egyik eddigelé kellően nem értékelt következménye és a háború után várható gazdasági fellendülésnek pedig előreláthatólag egyik igen jelentékeny tényezője lesz. Közismertek azok a változások, amelyeken a világgazdaság termelési mechanikája és áruforgalma az 1914-ben kitört első világháborút követő válságok hatása alatt keresztül ment.2 Ezek közt különösen szembetűnő, hogy a műszaki haladás folytán számos olyan gazdasági területnek, amely eddig a nyersanyag termelésében monopóliumszerű állást foglalt el, áruforgalma jelentékenyen csökkent s az ennek folytán a be- és kivitelben előállott eltolódások egyes államoknak, sőt egész földrészeknek kereskedelmi politikáját is új irányok felé terelték, sőt a szabadkereskedelemnek, a munka nemzetközi arányos megoszlása mellett rendkívül előnyös, de annak megzavarása esetén viszont csak az abból hasznot húzó hatalmak egyoldalú politikai érdekeit szolgáló rendszerét is új elgondolás : a földnek gazdasági nagyterekre felosztása utáni törekvés váltotta fel, hogy ezeken a kölcsönös érdekek által egybekovácsolt földsávokon a termelés szervezett együttműködéssel, nagyvonalú tervek alapján, hosszabb időre és egyben a legmagasabbra fokozott mérvben történjék, végső célja pedig a világgazdaság egységesítése legyen, tehát minden a jövőben felmerülhető gazdasági probléma megoldásánál a földgömb összes égének érdekei szolgáljanak irányadókul. Ezeknek az élet- vagy nagytereknek nevezni szokott gazdasági önellátásra berendezett területeknek földrajzi határait ma még korai volna meghúzni, noha részletekre is kiterjeszkedő javaslatok 1 SamJwber (E) : Die neuen Wirtschaftsformen 1914—1940. Berlin, 1941. 20. o. 2 Eulenburg (F) : Dómolition de l'économie mondiale. Revuo économique internationale. 1940. Januári füzet.