Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1942 / 10. szám - Háborús adózási kérdések
615 A Romániába irányuló export céljára váló felhasználhatóság akadálya pedig a kompenzációs csehkorona-deviza vételére vonatkozó ügyletnek olyan jogi fogyatékossága-, amelyért az eladó alperes a K. T. 1. §. szerint alkalmazandó általános magánjogi szabályok értelmében a felperessel szemben szavatossággal tartozik. Anyagi jogszabály ugyanis, hogy az eladó szavatol a vevőnek azért, hogy harmadik személynek nincs a vétel tárgyára oly joga, amely a vevő jogszerzésének útjában áll, vagy a vevő ellen érvényesíthető, kivéve az ezúttal fenn nem forgó azt az esetet, ha harmadik személynek a vétel tárgyára vonatkozó jogát vevő a szerződés megkötésekor ismerte. A jogért való ez a szavatolás a jótállás jelentőségével bír, amennyiben az eladót egyrészt vétkességre való tekintet nélkül feltétlenül terheli; másrészt az eladónak a szavatosságból folyó kötelezettségét nem szünteti meg az a körülmény, hogy a vétel tárgyának a vevőre való teljes hatályú átruházása kezdettől fogva lehetetlen, vagy későbben válik azzá. A pervita eldöntése szempontjából merőben közömbös tehát, hogy a 66.000 cs. k. deviza letiltása nem az alperes, hanem H. J. vétkes magatartása miatt következett be; de közömbös az is, hogy a letiltás a szóbanlevő devizakövetelésnek a felperesre történt jóváírása után történt. A jogfogyatkozás lényegileg a szerződés nemteljesítését jelenti, miértis az ezért való szavatosságra általában véve a nemteljesítés és a késedelmes teljesítés szabályait kell alkalmazni. E szabályok szerint pedig a vevőt választása szerint az ügylettől való elállás joga is megilleti. Ebben az esetben pedig felek között az előző állapot helyreállításának van helye. (C. IV. 2802/1942.) Kétoldalú teljesítés. — (174.) Az alperes jogosan tagadta meg a lehívott áru szállítását, mert a K. T. 335. $-a értelmében a kétoldalú szerződés teljesítését csak az a fél követelheti, aki a szerződést a maga részéről teljesítette, vagy a teljesítésre kész. Felperes azonban az alperes ismételt felhívásai ellenére is késedelmes volt a fizetésben és ezzel a magatartásával nemcsak az 1939. évi szállítások lebonyolítását akadályozta, hanem egyúttal az 1940. évi kötésnek a kiviteli engedély érvényességének tartama alatt való teljesítését is elodázta. Felperesnek arra alapított érvelése, hogy az alperes a kereskedelmi forgalomban kötelező jóhiszeműségénél fogva tartozott ő a kiviteli engedély érvényességének záros határidőhöz kötöttségéről tájékoztatni és ezzel módot adni arra, hogy az engedély lejárta előtt tartozását egyösszegben befizetve, a hátralékos árut lehívhassa: nem alapos, mert a felperes nem a kiviteli engedély, hanem a kötlevélben vállalt kötelezettsége alapján tartozott az átvett áru vételárát kellő időben megfizetni, e kötelezettségének a késedelmes teljesítéséből eredő felelősségét a kiviteli engedély érvényeségének tartama így nem is érinti. (C. IV. 3544/1942.) Kártérítési alap. — (175.) A felperesnek csupán kisebb tejárusítóipar gyakorlására és egyedül a község területére szóló iparigazolványa volt, ennek alapján pedig csupán napi 50 liter mennyiséget meg nem haladó tej forgalombahozatalára volt feljogosítva. Amikor tehát a felperes iparengedély nélkül napi 50 liter mennyiséget meghaladó forgalmú kistojgyüjtő telepet tartott fenn: a tejipar űzésére megállapított törvényes rendelkezések megszegésével jutott jövedelemhez. Az ily módon elért jőve-