Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 10. szám - Háborús adózási kérdések

616 delem elmaradása pedig, még ha ez az alperesek hibájából is következett be, a felperes kárigénye szempontjából figyelembe nem vehető, s a felperes javára kártérítési alapot jogszerűen nem nyújthat. (C. II. 2421/1942.) Pethő Tibor Biztosítási joggyakorlat Jogeset a tengeri szállítmánybiztosítási jog köréből — (7.) „Az irányadó tényállás szerint a felperes szállítmányi biztosítást kötött az alperes biztosító társasággal a kötvény feltételeit kiegészítő Institute war elauses, angol háborús kockázati feltételek értelmében 70 vasdob tisztított terpentin árura vonatkozóan. A szállításnak az Itália olasz hajóstársaság Clara nevű hajójával kellett történnie és a rendeltetési hely Trieste volt. A hajó amerikai kikötőből Olaszország hadbalépése előtt elindult, útközben azonban a kapitány értesülvén Olaszország hadbalépéséről, nem folytatta útját, hanem visszafordult és Savannah kikötőjébe hajózott. A hajóstársaság 1940. évi október havában értesítette a felperest arról, hogy a Clara hajó útját a háborús helyzet folytán és az erőhatalomra (vis major) tekintettel Savannáhban befejezettnek tekinti. Az Északamerikai Egyesült Államok utóbb 1941. év szeptember havában a hajó rakományát lefoglalta és az árut elárvereztette. — A per eldöntése szempontjából az a kérdés, hogy az alperes kockázatviselési kötelezettsége a hajórakomány elkobzása idejében fennállott-e és hogy a biztosítási esemény, az áru teljes elveszése, bekövetkezett-e? Ebben a kérdésben annak van döntő jelentősége, hogy a fuvarozó a fuvarozást a rendeltetési kikötőbe való érkezés előtt is befejezettnek tekinthette-e olyan hatállyal, hogy az említett hiztosítási feltételeknek erre az esetre szóló szabálya szerint az alperes kockázat viselését is megszüntette1? A fuvarozási szerződés szövegének értelmezése útján ;— szemmel tartva azt, hogy a szerződések kivételes rendelkezései mindig szorosan magyarázandók —• okszerű következtetés eredményeként helyezkedett a fellebbezési bíróság arra az álláspontra, hogy a hajózási vállalatnak joga van ugyan egyébként a fuvarozási szerződésben felsorolt események beálltakor a rendeltetési kikötőbe való beérkezés előtt is a fuvarozást a szükségkikötőbe való befutással befejezettnek nyilvánítani, de ezt a biztosítási szerződésre is kiterjedő hatállyal csak akkor teheti, ha az árut a hajóból kirakatja. — Ezt az álláspontot különösen alátámasztja az, hogy a fuvarozónak a fuvarozási szerződésből eredő jogok és kötelezettségek mérlegelésénél joga lehet ugyan, hogy a fuvarozási szerződést befejezettnek nyilvánítsa, de ez a nyilatkozat csak akkor vezethet a biztosítási szerződés megszüntetéséhez, ha ezzel együtt az a veszély is megszűnt, melynek viselését a biztosított a szerződéssel a biztosítóra kívánta hárítani. Viszont, ha a fuvarozó a fuvarozás bofejeztének bejelentése ellenére is a hajón visszar tartotta az árut, sőt annak kiadását feltételekhez kötötte, ez a veszély nem szűnt meg és így a kockázat viselésének kötelezettsége sem. Már pedig az irányadó tényállás szerint a fuvarozó az árut a hajón tartotta és annak kirakása csak akkor következett be, amikor az Északamerikai Egyesült Államok az árut lefoglalta és elárvereztette. Ekként a kifejtettek szerint a fuvarozó a fuvarozást a szerződéses rendelkezések helyes értelmezése szerint oly hatállyal, hogy az a biztosító kockázat viselését is megszüntette,