Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 10. szám - Háborús adózási kérdések

608 tosítási díjtartalék elhelyezésére és kezelésére igen szigorú megkötő' szabályok állanak és a szabad tőkék — alaptőkék és tartalékok — egy hányadát is állandóan készenlétben kell ítartani arra, hogy a felügyelő hatósági vizsgálatok alkalmával az árfolyamok változó világában a díjtartalékok fedezete mindig készen legyen. Jelentős tőkeszükségleteit jelent ezenfelül a biztosítási bevételek szakaszossága, mert a kárbiztosítási ágazatban az év első felének üzemköltségszükségletét szabad tőkékből kell fedezni mindaddig, amíg az őszre halasztott mezőgazdasági díjak befolynak. Arányaiban ennél még nagyobb tőkeigénybevételt jelent a biztosító társaságok szervezetének kiépítése, mely csak lassú és hosszadalmas úton hozza meg gyümölcsét. Éppen ezért állíthatjuk, hogy a biztosító társaságoknak szabad tőkéikre és tartalékaikra azoknak szinte teljes mértékéig folyamatosan szükségük van és így valóban nem lesz könnyű feladat számukra alaptőkéjük teljes egészének — vagy legalább is túlnyomó részének — a biztosítási alapok részére való lekötése. Ha pedig a biztosító társaságok így mozdulatlanokká válnak és nem találják meg üzleti számításaikat, valóban nem marad más útjuk, mint az egybeolvadás. Reméljük, hogy ennél a folyamatnál a hazai biztosítási intézmény meg tudja őrizni a maga pozícióját. Dr. Grróh István Háborús adózási kérdések Komoly időkben komoly súllyal esik latba minden szó, amely felelős férfiak ajkát elhagyja. A magyar közvélemény nagy érdeklődéssel figyelt fel Kállay Miklós miniszterelnök úrnak a magyar ifjúsághoz intézett szózatának gazdasági vonatkozású kijelentéseire, mert ezek mindenképp alkalmasak arra, hogy gazdasági politikánknak egyes tévesen értelmezett irányelvei felől helyes tájékoztatást nyújtsanak. A miniszterelnök úr, aki a magyar gazdasági élet minden megnyilatkozásának éber és szakavatott megfigyelője, az adózó közönség szempontjából rendkívül fontos alábbi kijelentést tette: „A hirtelen vagyonszerzésnek, a gyarapodásnak láza vett erőt közönségünk egy részén. Ezzel én nem antikapitalista világfelfogást hirdetek, nem az ellen beszélek, hogy az elvégzett munka a megérdemelt — az egyiknél több, a másiknál kevesebb — gyümölcsöt meg ne hozza, én az antiprofitista felfogást hirdetem. Én a magyar ember törekvő munkájának teljes elismerését akarom és szeretném megalapozni. De hogy az ország szegényedik és egyesek gazdagodnak, ez nem az ország érdeke, sőt még azoké az egyeseké sem, mert ezeknek a vagyanoknak nem nagy jövőt jósolok."' A miniszterelnök úrnak ez a kijelentése mindenképp alkalmas arra, hogy a tisztes polgári vagyonszerzés ellen történő felelőtlen kijelentéseket ellensúlyozza. Napjainkban ugyanis közhellyé vált az a szólásmód, hogy ma vagyont gyűjteni nem szabad, elégedjék meg mindenki a legszerényebb életlehetőségekkel. Ezt az át nem gondolt jelszót, erőtleníti meg a miniszterelnök úr nyilatkozata, amikor kije-