Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 10. szám - Háborús adózási kérdések

609 lenti, hogy ö nem az antikapitalista, hanem csupán az antiprofitista felfogást hirdeti s amennyire szeretné megalapozni a magyar ember törekvő munkájának elismerését, annyira ellensége a profitista felfogásnak, a hirtelen vagyonszerzésnek, mely a mások elszegényedése, az ország érdeke ellen kíván meggazdagodni. A kormányelnök úrnak ez a kijelentése a legalkalmasabb időben jött s valóban megnyugtatólag hat arra a polgárságra, amely mindennapi foglalkozása körében lelkiismeretesen tevékenykedik, küszködik és takarékoskodik azért, hogy magának és családjának nemcsak jelenét, hanem jövőjét is biztosítsa. A vagyongyüjtési vágy ősidőktől él az emberben, er.t kiirtani, vagy megszüntetni egyet jelentene az ember alaptermészetébe való beavatkozással. Sohasem tartottuk tehát helyesnek annak hirdetését, hogy ma nem a vagyonosodás idejét éljük. Ez a frázis a gazdasági fogalmak és helyzetek összetévesztéséből keletkezett, a vagyonosodás és gazdagodás fogalmát keverte össze, holott a kettő teljesen különféleképp bírálandó el, nemcsak háborús időkben, de normális időkben is. A vagyonosodás, miként mondottuk, az emberi természetből folyó törekvés arra, hogy ne csak a pillanatnyi életszükséglet által megkívánt javak felett rendelkezzék, hanem tartalékoljon a jövőre, amikor betegség, rokkantság következtében nem tudhat magáról és családjáról gondoskodni. A polgári vagyongyűjtés egyik előidézője a bölcs beosztás, a. rendelkezésre álló javak takarékos felhasználása, a megmaradó javak konzerválása, amely folyamat lényegesen különbözik a profitéhségtől, a hirtelen meggazdagodás vágyától, a gazdagodási láztól, amelyet különösen a javak korlátozott volta idején háborús időkben nemcsak joga, de kötelessége is a kormányzatnak határok közé szorítani. A gazdagodás tehát élesen megkülönböztetendő a vagyonosodástól, mert míg a vagyonosodás a polgári erények természetes folyománya, addig a gazdagodás, — a profitéhség, a túlzott élelmesség, a mások 1 >ec.sületességét kihasználó spekulatív szellem eredménye, amelyből valóban kára van úgy az egyes polgárnak, mint a polgárok összeségének — az országnak. Ha tehát ma a legilletékesebb tényező kijelenti, hogy a magyar ember törekvő munkáját teljes mértékben elismeri és azt megalapozni kívánja, de ezzel szemben küzd a hirtelen vagyonszerzés, a profitéhség, a gyors meggazdagodás ellen, akkor irányt szabott a gazdasági politikát irányító tényezőknek, elsősorban pedig az ország pénzügyi politikájának. * A gazdagodás és vagyonosodás fogalmainak összekeveréséből származó gyakorlati következmények a mai adópolitika tükrében mutatnak bizonyos tisztázást kívánó jelenségeket. Amikor a kormányelnök elismeri a polgárságnak azt a jogát, hogy munkájának gyümölcsét maga élvezhesse, tartalékoljon, vagyont gyűjtsön, akkor az adópolitika nem mehet túl a polgári teherbíróképesség határán s nem támadhatja meg a vagyont, a magántőkét, 39