Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 1. szám - Csendes társasági szerződések a gyakorlatban

45 is megtagadta volna részére a sör szállítását, ez a helyzet pedig üzletének teljes megszűnésére és egyúttal anyagi romlásához vezetett volna. Nem érvényesítheti azért, mert kényszerhelyzete ha fennállott is, a felperessel folytatott összeköttetésének 1933. év június végén történt megszakadásával megszűnt, az alperes azonban kereseti jogát a felperessel szemben a Kt. 349. §-ában írt és a kényszerhelyzet megszűnésétől számított 6 havi határidő alatt ennek ellenére sem érvényesítette, ebből pedig arra kell okszerűen következtetni, hogy a hiányokra alapított kereseti jogát a kifogásoktól elállása következtében maga is megszűntnek tekintette. (C. IV. 4080/1941.) Tőzsdejáték. — (14.) A bankcégnek az a ténye, hogy a felperesnek részére vett és kiadott értékpapírokat az ő megbízásukból utóbb netalán eladta ós a vételárkülönbözetet a felperesek javára írta : valósága esetén sem meríti ki a bírói úton nem érvényesíthető tőzsdejáték jogi fogalmát, mert jel?n esetben hiányzik ennek az üzletnek a valóságos teljesítést eleve kizáró téiiyálladéki eleme. De nem meríti ki azért sem, mert a bank a felperesekkel szemben az értékpapírok vétele és eladása tekintetében nem közvetlenül szerződő félnek, hanem a felperesek megbízottjának jelentkezik, már pedig az anyagi jog szerint a megbízott a megbízásának teljesítése folytán kezéhez jutott értékekről megbízóinak abban az esetben is elszámolni tartozik, ha ezek az értékek tőzsdei különbözeti ügyletből származnak, mert egyébként azokkal jogalap nélkül gazdagodnék. (C. IV 3663/1941.) A kincstár felelőssége. — (15.) Az 5047/1919. M. E. számú rendelet 40. §-ából, az 1881 : XXI. t.-c. 43. §-ából, valamint az ezek alapján a jelen esetre alkalmazandó 1886 : XXI. t.-c. 91. §-ából folyik, hogy az alperes kincstár a felperesnek az ez által elszenvedett kárért csak akkor felelne, ha az eljárt rendőrségi tisztviselő felelőssége előbb bírói megállapítást nyert és kiderült az is, hogy a rendőrségi tisztviselővel szemben a felperes az elmarasztalt tisztviselő vagyontalansága miatt kielégítést nem nyerhet. Ezek azonban a jelen esetben nem történtek. Felperes felhozta ugyan azt is, hogy a sortartásra vonatkozó jogszabály csak abban az esetben áll, ha a sértett kárának megtérítését az eljárt tisztviselő jogellenes cselekedetére vagy mulasztására alapítja, vagyis az eljárt tisztviselő egyéni ténykedését teszi keresete alapjává, nem pedig akkor is, amidőn a kártérítési követelését nem az eljárt tisztviselő, de a jogellenesen rendelkező hatóság jogellenes intézkedésére fekteti. Ez az álláspont azonban nem alapos. Ugyanis az 1886 : XXI. t.-c. 91. § értelmében a károsultnak a törvényhatóság közvetlenül csak abban az esetben felel, ha nem lehetne kideríteni, hogy a sérelmes intézkedést ki rendelte, illetve hogy arra ki szavatol. E szerint a jelen esetben a felperes az alperessel szemben közvetlenül a kereseti állítások valósága esetében is csak akkor felelne, ha nem volna kideríthető, hogy a felperes által sérelmezett rendőrhatósági intézkedéseket egyénileg ki rendelte el. (C. VI. 3583/1941.) Szülő kártérítési igénye. — (16.) A szülők gyermekének, mint eltartójának elvesztéseért a balesetért felelős személytől kártérítést csak akkor követelhet, ha gyermeke a baleset idején a törvénynél fogva köteles volt eltartására és e kötelezettségének eleget is tett. A gyermek viszont csak a munkaképtelen és vagyontalan szülőt köteles eltartani. A vagyontalanság és munkaképtelenség azonban a szülőtartási igény megállapíthatása tekin-