Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 10. szám - A hadiesemények által okozott dologi károk megtérítése

593 célra pedig iegy új szervezetet felállítani, vagy a meglévő hiányos szervezetet a feladat elvégzésére alkalmas mértékben kifejleszteni olyan hosszadalmas szervezési munkát és nagy költséget jelentene, amire ma a háborús gazdálkodás közepette sem idő, sem anyag, sem munkaerő, sem anyagi fedezet nem áll rendelkezésünkre. Ha mindezeket meggondoljuk, úgy a hadikároknak biztosítási alapon való rendezéséről le kell mondanunk. Marad tehát a másik megoldás és pedig a hadikároknak az államháztartás terhére történő rendezése. Ha meggondoljuk, hogy az államháztartás költségeinek terhét végeredményben az adófizető magángazdaság viseli és ha elfogadjuk valóságnak azt, hogy ebből a közös teherviselésből az adófizető alanyok megközelítőleg a valóságos vagyoni viszonyaik és jövedelmük arányában veszik ki részüket, úgy a hadikárok terheinek az érdekeltek közötti igazságos és arányos felosztása közvetve ezen a módon is nagyjából biztosítottnak mondható. Ebben az irányban tehát megnyugtathatjuk lelkiismeretünket. Az elvi kérdés tisztázása után rátérhetünk a gyakorlati szempontok vizsgálatára. Kétségtelen, hogy a hadikároknak az államháztartás terhére történő rendezése lényeges gyakorlati előnyöket rejt magában a biztosítási alapon történő rendezéssel szemben.. Mindenekelőtt elmarad az az adminisztratív munka és költség, amit a hadikár biztosítási szerződések megkötése, a biztosítások nyilvántartása, a díjak behajtása, stb. jelent, tehát munkát és költséget takarítunk meg vele. Csupán a valóban bekövetkezett hadikárok rendezése ad munkát és jelent költséget, elmarad tehát az érdekelteknek az a feltétlen és előleges megterhelése, amit a hadikár biztosítások díjának befizetése okoz és ami a hadikároknak a vártnál esetleg kedvezőbb alakulása esetén lényegesen nagyobb összegre rúghat, mint amennyi a károk rendezéséhez szükséges. Elképzelhető az is, hogy a hadikároknak az államháztartás tértiére történő rendezése a rendes állami költségvetésnek keretén belül és ezáltal az érdekeltek külön megadóztatása nélkül is lebonyolítható akkor, ha a valóban bekövetkezett hadikárok összege nem túlságosan na-gy, vagy ha az állam a megkötendő békeszerződés alapján ezekért jóvátételt kap. A hadiesemények által okozott dologi károknak az államháztartás terhére történő rendezése céljából hozandó intézkedéseknek — véleményem szerint — mint a legtökéletesebb ilyen megoldáshoz, a németbirodalmi rendszabályokhoz kellene igazodniok. Minthogy ezekről az előbb már szó volt, ezúttal csupán röviden említem meg azokat a főbb szempontokat, amelyeknek az alkotandó magyar jogszabályozásban kifejezésre kellene jutniok. Ezek: 1. A magyar királyság területén ingó és ingatlan javakban keletkezett háborús dologi károk kártalanítását a magyar állam magára vállalja. A kárcsökkentési, vagy elhárítási költségek, valamint az elmaradt haszon is kártérítés alá tartozik. 2. A kártérítési összeg ingó javak károsodása esetén általában 38